Kedeves blogtársaim, aggódók, társadalmi kérdésekben túlérzékenyek!

Eltűntem. Saját akaratomból. Nem tárgyalok Gyárfással, tévékkel, újságokkal, abszolúte senkikkel. Figyelem és próbálom értelmezni a hazai helyzetet. Örülnék neki, ha "maffia-ügyekben" bárki nyitott lenne ebben az országban. De nem nyitott. Ezért jómagam és még páran rajtam kívül úgy döntöttünk, hogy nem döngetünk vasdoronggal, bunkós botokkal eleve zárt kapukat. Semmi értelme. Naponta tűnik el az illegális olajforgalmazás révén nagyjából 600 millió forint magán zsebekben. Üres az államkassza? Hát üres. Jön a Bokros, az okos közgazdász és azt mondja, minimálbért kéne adóztatni. Igaza van. Ebből csurran is meg cseppen is. Jön a másik nagyfejű közgazdász, az meg azt mondja hogy...igaza van. Orbánnak meg eleve igaza van, mert az összes közgazdászt immár kirúgta meg kiutálta a pártjából. Minek kellenek oda olyanok, akik nem plajbásszal számolják a casht, hanem mátrixokkal okoskodnak. Én is unnám saját magam, ha a kosztpénzt valami valószínűség számítás alapján állítanám be. A lényeg, hogy az országban semmi esélye nincs annak, hogy a következő választások bármilyen változást hozzanak. Egy-két vidéki tornatanár lecserél egy-két vidéki volt KISZ titkárt. Na és? Akkor mi van?  Kérdezem két nagykorú gyerekemet, hogy mennek-e szavazni? Néznek rám, mint valami hibbant zombira. Szavazni? Kire? Megszólítja valaki az első szavazókat? A tizen-huszonéves választópolgárokat? Persze. Szavaznunk kell gyorsan róla, hogy 65 évesen vagy 70 évesen megyünk-e nyugdíjba? Lesz-e svéd modell? Ezek a fontos kérdések ebben az országban. Az, hogy naponta hány forint tűnik el adómentesen, - illegális tevékenységből - érdekcsoportok zsebében, az smafu. Az senkit nem érdekel, mert mindenki tudja, hogy ezek az igazán helyes érdekcsoportok pénzelik a remek pártokat. Azt mondja a kedvesem, hogy amíg nem jön valami plebejus párt, addig ne szenvesszük már magunkat hülye kérdésekkel. Amíg nem mondja egyetlen párt sem, hogy ne a minimálbért célozzuk meg, hanem a Sváb-hegyi villákat, addig ne foglalkozzunk politikával. Amíg olyan hülyeségeket beszél egy ország miniszterelnöke - aki érdekelt volt az ocsmány privatizációs stiklikben - hogy az embereket vissza kell vezetni a  munkába, addig nincs értelme "pártokban  gondolkodni". (A munka világába, ahol persze a remek szakszervezeti vívmányoknak köszönhetően nyugodtan lehet napi 12-16 órát dolgozni minimálbérért, amit aztán majd korszakalkotó módon megadóztatnak...etc...)

Szóval nem nagyon van mondani valóm. Csak annyi, hogy ebben az országban egyelőre semmi változás nem várható. A gazdasági maffia változatlanul marad a helyén és rángatja madzagon ki-ki a saját paprikajancsijait. Mondjuk persze én örültem annak az egy-két letartóztatásnak is. De kérdem én, a VOLÁN vállalatok vidéki összefonódásait miért nem piszkálják? Kik és miért ülnek olyan cég vezető tisztségviselői székében, ahol az üzemanyag felhasználás nem követhető és nem mérhető?

Elolvasom »

Elolvasom »

Elolvasom »

Elolvasom »

Elolvasom »

Bátrak országa.

Elolvasom »

Az ország egyik felében szeles vihar dúl, míg a másikban pállodt-fülledt trópusi melegben a rizstermesztésen gondolkodunk. Július van. Proletár hozzászólását olvasom az Erről van itt (nagyba') szó írásomnál.

http://olajos.nolblog.hu/archives/2009/07/05/Na_errol_van_itt_nagyba_szo/

"Augusztus van. Egy dél-franciaországi kisvárosban vagyunk, egy panzióban, a
turistaidény kellős közepén. De sajnos már régóta esik az eső, ezért elég
rosszul megy a bolt....és persze mindenki marhára el van adósodva. Ekkor szerencsére belép egy gazdag orosz turista a kis hotelbe, a recepcióhoz megy és kér egy szobát. Lerak egy 100 euróst az asztalra, majd elirányítják a szobájába, ami a harmadikon van. A hotel tulajdonosa fogja a 100 euróst, és szalad vele a hús beszállítójához, hogy megadja neki a tartozását. A hentes azonnal fogja a 100 euróst és siet a nagykereskedőjéhez, hogy megadja neki a lóvét. A nagykereskedő sem rest, vágtat egyből a termelőhöz, Etienne gazdához, hogy kifizesse neki a disznókat, amit még korábban hitelre kapott tőle. Etienne gazda pedig fogja a pénzt és sebes malac
vágtában viszi Sophie-nak, a helyi prostinak, aki még a múlt hónapban nyújtott neki hitelben szolgáltatásokat. Sophie pedig boldogan sétál be a 100 Euróssal a mi kis hotelunkba, hogy kifizethesse végre a szobákat, amire felvitte a pasikat az elmúlt hetekben. Leteszi a pultra a százast. Ebben a pillanatban lejön a harmadikról a gazdag orosz. Kijelenti, hogy ez a szoba neki nem felel meg, és kéri vissza a pénzt. A tulaj odaadja, ő pedig fogja a százast és távozik. Nos: VÉGÜL NINCS KIADÁS ÉS NINCS BEVÉTEL ÉS MÉGIS MINDENKI KIFIZETTE AZ
ADÓSSÁGÁT !!!" - írod, kedves Proletár. Válaszul aztán csak nem tudtam megállni, hogy ne írjam meg neked, hogy rövidlejáratú, kamatmentes kölcsön nincs a pénz világában. Maximum barátok között. "Ez egy rövid lejáratú kamatmentes hitel volt. Kézből kézbe, zsebből zsebbe. A bankok ilyet nem adnak, akármilyen kis időre is forgatják a pénzüket mindig lesz kezelési költség, kamat, szerződési díj, mifene. A gond akkor lett volna, ha az orosz elővesz egy csőre töltött pisztolyt és bánatpénzt kér a hotel tulajdonosától az elvesztegetett idejéért. És ha esetleg a kocsiját eközben ellopják a hotel őrzött parkolójából, mert mondjuk - dörzsölt lévén -  előre megszervezte az önlopást, akkor még kárának megtérítését is kéri. Így rögtön  láthatunk egy csődbe ment hotel tulajdonost és egy nagyon jól járt milliomost. A világ pénzügyei nem ennyire egyszerűek mint a példád.  Válaszul írtad, hogy a "nagykereskedő sem rest, vágtat egyből a termelőhöz," részt tartod a körforgás megakasztójának. Leginkább a mezőgazdaságban, de újabban az iparban is ezt a tendenciát látod. Illetve a bankokat.

Nyilvánvalóan minden számlapénz, hitelpénz, amit mondjuk a Fed belepumpál a bankrendszerbe, az tulajdonképpen hamis pénz vagy fikció. Esetleg pénzrontás, amivel királyaink is éltek, ha gazdaságot akartak élénkíteni. Sosem önmagában jó vagy rossz valami, mert csak utólag derül ki, hogy segített vagy rontott a helyzeten. A politikusok azért korlátoltak és felelőtlenek, mert úgy hirdetik a beavatkozásaikat, mintha előre tudhatnák a hatását.

A politikusi válságkezelés tehát olyan mint egy  piásan, láncfűrésszel, csukott szemmel végzett vakbél műtét.   

- Anyukám! Ne csinálj úgy, mintha te láttál volna már annyi    pénzt, amennyit nem lehet elkölteni. Van annyi. Sőt! Kétszer annyi! Mit kétszer? Tízszer! Na, szóval a lényeg, annyi pénz jön itt nekünk mindenféle üzletekből össze, hogy nem tudunk tőle megszabadulni. Mert ha esztelenül költekezünk, ránk száll az APEH. Meg a VPOP a rendőrökkel együtt. Egyikkel sem érdemes ujjat húzni. A pénz jó. De ha sok van belőle: gond. Remélem érted! Nem vagy te buta, csak egy kicsit naiv, úgyhogy figyelj, most elmondom hogy jön vissza a pénz Magyarországra.  Elmondom, miről van itt nagyba'szó! Ki kell vinnünk  a pénzt Svájcba. Ez nem nagy ügy, erre már megvan az iparág, flottul megy minden. Illetve eddig flottul ment. Mostanában a svájciak is keménykednek. Eddig ha egy táska pénzt tettem be egy bankszámlára vagy háromra, a kutya se kérdezte, honnan loptuk, csaltuk. Manapság meg hirtelen minden bonyolultabb lett. Itt van ez  a kurva sok pénz - meg ne kérdezd, hogy kurvákból-e, mert nem állok veled többet szóba! Persze, hogy abból is van némi kis megtakarítás. Ha az ember lányokat futtat az éjszakába', rosszul már mégse' járjon, nem igaz? Kurvára megy  a pénz, mondta apám is, anyám is annak idején, más-más hangsúllyal.  Hehehe. Szóval angyalom ide figyelj! Ne kalandozzon el a gondolatod mindenfele, mert nem az a lényeg, hogy a pénz honnan van, mert az az utolsó fillérig fekete, sőt, még mocskos is,  tehát semmire nem megyünk vele, ha nem akarunk a sitten megrohadni. Én a magam részéről nem, mert klausztrofóbiás vagyok, úgyhogy szeretném inkább élvezni a munkám gyümölcsét. Svájc biztos hely, jó hely. Igazi paradicsom. Kulturált bankokkal, akiket nem érdekelt eddig az anyám neve meg hogy honnan a fészkesből hozom hetente az ötszázezer eurót.

Viszont mostanában el kezdtek okoskodni: azt mondják, hogy őket is kötelezik nemzetközi jogszabályok. Amíg csak a nácik pénze volt náluk, addig nem ugráltak az európai nagyfejűek. Most, hogy a csóró keletiek is tudtak egy kis pénzt keresni, naná, hogy elirigyelték. Meg ez a hülye válság...Úgyhogy van egy kis gebasz. 

Adóelkerülés, "offshore" az még nem nagy baj, az kint nem számít bűncselekménynek. De a drogból, fegyverkereskedelemből, mifenéből származó pénzeket szeretik piszkálni. És elég itthon egy letartóztatás, akkor kész a baj, Svájcban kénytelenek adatokat kiszolgáltatni. Úgyhogy manapság úgy kell kivinni a pénzt, hogy itthonról kell egy papír, állami vagy valami önkormányzati megállapodás, hogy a pénz ilyen és ilyen  beruházás háttere. Ez a garancialevél. A pénz ide-és ide csordogál vissza. Mindegy, hogy négyes metró vagy útépítés, a lényeg, hogy legyen egy papír valamelyik nagyfejűtől pecséttel. Érted kisszívem, ugye? Prufofan - így mondják. Ez kell nekünk. Hogy írják, hogy írják? Nem mindegy? (Profound Fund?:-) Nem tudom. Sosem írtam még le. Kell és kész! Mondtam. Klausztrofóbiás vagyok és a pénzemet is szeretném elkölteni. Lehetőleg szabadlábon kisszívem. 

Június elejei a hír: Bajnai Gordon

szeretne találkozni Barack Obamával, hogy a terveiről és az elképzeléseiről beszéljen neki. Mint "válságkezelő" immár negyedik hónapja regnál a miniszterelnök, akiről úgy hírlett, konkrét tervei vannak a "válságkezelésre". Nos, kiderült, semmiféle konkrét tervei nincsenek a költségvetési szigorításon kívül. Receptet már ismerjük a Bokros-csomag óta: a társadalmi hierarchia legalján lévő emberektől  kell elvenni az állami, szociális kiadásokat. Segélyeket, szociális támogató programokat. (Nem tudják például a hátrányos helyzetű gyermekeket támogató Útravaló programról maguk a bonyolítók sem, hogy a 2009/2010-es tanévre mikor lesz kiírva a pályázat. "Talán majd valamikor év elején..", hangzik a konkrétan ködös  válasz, ami annyit tesz: a gyerekek a következő tanévnek pénz nélkül vágnak neki. Illetve nem vágnak neki, ha az "Útravaló" volt az egyetlen hátterük, de ez a jelenlegi kormánynak nem számít, a leszakadók majd csak meglesznek valahogy. Esznek gyökeret, guberálnak, gyűjtögetnek, lopnak, feltalálják magukat, ahogy eddig is.)  Kurtítják a családtámogatást: mi a fenének a GYED három évig egy olyan országban, ahol nincs elég bölcsődei férőhely. Nagymama, dadus, bébiszitter majd besegít. Mert jellemzően a magyar nők annyit keresnek húsz évvel a rendszerváltás után, hogy a gyerek "felfigyázás" költségeit könnyen felköhögik. Sőt, az esélyegyenlőségért küzdő miniszterek sokasága  dolgozott  azon, hogy a több gyermekes anyákat munkaidő kedvezmény illesse meg.  A portugál abortusz hajó ügyétől a leszbikusok jogain át minden fontosabb volt, mint az, hogy az egyenlőtlen esélyek mentén haladó társadalomban mi lesz azokkal a nőkkel, akiknek elméletileg "versenyeztetni" kéne a tudásukat, képességüket, miközben 50 kilométeres körzetben nincs munka és a gyereknek nincs aki a házi feladatát ellenőrizze. Látjuk tehát, hogy a miniszterelnöknek az égő kerek világon semmilyen elképzelése és programja nincs, nincs is tehát miről beszélni. Bajnairól elképzelhetetlen, hogy a Gyurcsány által beígért állami vezetői jutalmakat visszaparancsolja a költségvetésbe."Nem aktuális a kérdés", mondja egy-két pofátlan szarházi, amikor az újságírók a sajtószabadság jegyében fel merik tenni a kérdést, hogy mikorra várható az irreálisan magas vezetői jutalom visszafizetése az egyébként veszteségesen működő állami vállalat részéről. Nem aktuális. Aktuális viszont a MÁV vonalak újabb szűkítése. Amiből ugyan a várható 40 milliárdos megtakarítás nem teljesen látható, de nem számít, "lehet rajta fogni". 

Barátainkkal a minap azon döcögtünk, miért megy Bajnai Izraelbe?

A rebachot nem kell személyesen leadni, ahhoz a miniszterelnök személyes közreműködése nem feltétlenül kell, hacsak nem ő a "táskás ember". Személyes jelenlétet maximum a körülmetélése igényel, illetve az a tény, hogy szeret utazgatni és más dolga egyébként sincs. A magyarok amerikai szervezete (AHF) megfúrta tehát Bajnai személyes találkozójának szervezését egy nagy formátumú politikussal. Tökéletesen egyetértek, Obama

az AIG összes bónuszát visszavonta, mivel a biztosító vezetőinek volt pofájuk az állami mentőcsomagban utalt pénzt saját jutalmazásukra fordítani. Ezt arcátlannak nevezte. Bajnai kormánya sem az MNB elnökének pénze után nem nyúl, sőt a "gyurcsányi nominált összeg" szerinti, feketegazdaságból származó 5000 milliárd után nem kutakszik. Lássuk be: igaza van a magyarok szervezetének. Semmi dolga kint egy olyan miniszterelnöknek, aki időhúzás miatt látja el a posztot. Maximum egy közös fotó legyezgethetné a hiúságát, amit az unokáinak mutogathat majd. Bajnai nem bátor, nem tudatos és főleg nem okos miniszterelnök. Igaz, a vasútvonalakat cincálja, a szociális kiadásokat kurtítja, a "csőcseléket" oszlatja, látszólag az elit rovására semmilyen intézkedési terve nincs - a vagyonadót azt bárki körberöhögi, akinek ügyvédje van: a negyvenmilliós ház felét a gyerekemre, nagymamámra, kutyámra íratom, és nincs adóalap -, ennek ellenére úgy vélem: ő lesz az első miniszterelnök, akit az alvilág lerendez. Mondjuk meggyőződésem, hogy a demokratizálódás útján nem fogunk tudni elindulni anélkül, míg egy miniszterelnököt csomagtartóban vissza nem küldenek oda, ahonnan elhurcolták. Sajnos ez van, demokráciát játszani bűnös dolog ott, ahol a demokratikus értékek a politikai elit fejében és lelkében nincsenek helyükön.  

Morvai Krisztina. Te - FSP - talán még megtalálod az oldaladon azt a bejegyzést, amikor azt írtam, hogy Morvai Krisztinának több esze van, mint két blogírónak együttvéve. Nem akarom elpoénkodni a helyzetet, de a lényeg ott a mélyben lapul. Morvai Krisztina sem nem elmebeteg, sem nem gonosz, sem nem antiszemita. Hogyan is lehetne Balóval két közös gyermek (ikrek) anyjaként? (Ha Baló György lennék, és a feleségem nyíltan antiszemita lenne, már a két közös gyermekünket rég kimenekítettem volna Izraelbe és a feleségemet gondnokság alá helyeztettem volna, erről ennyit...) Nagyjából két évvel ezelőtt mondtam, hogy a Jobbik vezetője egy igazi, amerikai PR marketinget ismerő, tudatos nő. Lehet persze róla irkálni mindenféle himi-humi esszéket, de minek? Morvai Krisztina az, aki. Feminista, értelmiségi, jogász, trendi, erőszakos, szépmosolyú nő, akiből most szószóló lett. Előre leszögezhetem: olajtémákkal nem akart foglalkozni. Mosolyogni mosolygott - azt én is nagyon tudok - , de úgy csinált, mint akinek fogalma sincs az egész "pénzlenyúloda gépezetről". Van itt ez a sok, tisztességes, magyar vállalkozó, egyik tisztességesebb, mint  másik, jöttek a semmiből és lettek milliárdosok, a HVG meg már eleve tudja, hogy kik azok, akik a TOP 100-ban "tisztességes úton" szerezték a vagyonukat, nem pl. - idézem - "olajszőkítésből". A HVG tudja. A magyar rendőrség nem tudja. A magyar rendőrség olyan, mint Hakapeszi Maki. Ha kap, eszik. Én is ilyen lennék, ha állami pénzből lennék eltartva és a túlélésre bazíroznék. Aztán ha az "olajosok" pénzelnének, akkor olyan lennék, mint Morvai Krisztina: pislognék a hatalmas szempilláimmal és kerekre nyitnám kicsit petyhüdt, ám annál kifejezőbb szemeimet: nahát, ilyenek vannak? Kérdezném. Á, dehogy. Nincsenek. Nincs pénzmosás, nincs manipuláció, csak a "média" van, ahol ugye, mint tudjuk, minden igaz. Még Fodor Gábor is. A maga békaseggével. (Egyébként úgy 15 éve mondta egy SZDSZ prominensnek egy vérgeci fidesz királycsináló, hogy aki a kenyéradóját hasba szúrja, az hasba szúr bárkit...Ehhez nem kell túl sok ész, az SZDSZ módszeres tönkretétele ott kezdődött, hogy a fideszből emigrált hiteles figurát kikúrták hangadónak. Nagyjából 2 másodpercig hallgatható, aztán jöjjön, aminek jönnie kell. Inkább a fogyókúrás tabletta vagy a hasfalerősítő biszbasz-marketing. Egyébként ezt a figurát már a török időben ismerték: az összes áruló azt kapta, amit kért. Volt olyan hülye, aki a bőre alá pénzt.)

De hol is tartottam? Jómagam nem hiszek Morvai Krisztinának. Miért is nem? Mert Baló még nem helyeztette gondnokság alá. Egészen egyszerűen azt feltételezem - sőt, mit ad Isten, tudom -, hogy az egész jobboldali "faszverés" kreálmány. Úgyhogy örülünk neki, hogy "mink magyarok megint láthassuk”, hogy milyenek vagyunk. Rasszista, szélsőjobbos, menthetetlen bagázs. Evvan. 

Ez nem én vagyok, leszögezhetjük most, itt, de rögtön.

Nem is a rokonyok. 

Sem nem a barátok.

Átlagos, gazdag, értelmiségi egy van ebben az országban, úgy hívják, hogy Gyurcsány Ferenc. 

Olyan ez, mint a felirat a boltban. " Mi olcsón, jól és gyorsan dolgozunk. Ebből Ön kettőt választhat." 

Tehát az átlagos, gazdag, értelmiségi éppen ilyen. Én egyet sem ismerek. Mert aki gazdag és átlagos, az nem értelmiségi. Mármint a szó klasszikus értelmében: nincs általános, klasszikus műveltsége, belelátása a festészetbe, irodalomba, a klasszikus zenébe, modern kulturális trendekbe, ennek okán nincs önálló véleménye, gondolata. Nem értelmiségi, akinek ilyen-olyan papírja van, az maximum szakember, szakbarbár, esetleg magasabb színvonalon művelvén szakmáját: szakértő. De ebből is sok van kishazánkban, önjelöltek, unalmasak, buták.

Aztán aki gazdag és értelmiség, az nem átlagos. Kifejezetten ritka jelenség. Nem valami láthatatlan, invisible, jelentéktelen jelenség. Kirívó. Harsány. Gazdag. Ráadásul művelt. Klasszikusan természetesen. Nem szorul tanácsadók hadára azért, hogy valami fejéből kipattanó gondolat formát öltsön. 

Legutolsóként aki átlagos és értelmiségi, az nem gazdag. Mivel nem jellemző az értelmiségiek pénz utáni vágyakozása. A pénzcsinálásra való hajlandósága pedig szintén ritkaság. (Apukám, menjé' már, aztán intézzél valami jó kis bulit, hogy mindenki jól járjon! Kizárt, hogy ne süket fülekre találjon a kérés.) Persze lehet valaki olyan szerencsés, hogy nagy vagyont örököl és mint a filmeken: unatkozó, művelt, tetszetősen árnyalt emberként élvezi a más által összeharácsolt vagyont. De ilyet - ismétlem önmagam - csak a filmeken láttam. Magam még nem találkoztam vele, pedig elég sok embert ismerek. Ezek között van vagyonos és sznob, diplomás és képzett, de önállóan érdekes és pénzzel jól kibélelt nincs. Illetve eggyel találkoztam, de az nem értelmiségi, úgyhogy megint ott vagyunk, mint a szatócsboltban: ha gyorsan dolgozunk és jól, az nem lesz olcsó. Ha olcsón és gyorsan, az nem lesz jó. És ha jól és olcsón, az nem lesz gyors. 

Persze lehet "másként gondolkodni" mindenről, de minek. Amikor még az eredendőeket sem tudjuk megemészteni.

Szóval ha valaki ismer egy átlagos, gazdag, értelmiségit, az szóljon, bevállalom. Filmre való ötlet. 

Ja, kampánycsend van? 

Nem politizálok. Mert értelmiségi, átlagos és gazdag úrinő vagyok.  

Elnézést, hogy nem leszek túl eredeti. Mondhatni: követem a trendet. Fáraszthatnám magam, hogy a nemzet fontos emberein és nagyjain saját kútfőmből élcelődjek, de úgy látom, az országban az eredetiségnek a piaci ára egyenlő a nullával. Még zsíros kenyérre sem elég, ha az ember a gondolatait dobja piacra. A piac nagy úr. A versenyképesség ugye, mint fő motiváló erő hajt minket, egyszeri hívőket. Gondolkodni értelme nincs, mint ahogy dolgozni sem sok. A kétkezi munkaerő sem ér sokat, de az talán kicsivel több, mint nulla. Már ahol lelhető még munka. Mostanában amolyan "kényszerszabadságolások" vannak, az emberek sokat pihennek, szemlélik a buja természetet, figyelemmel kísérik a macskák párzási szokásait, eszmét cserélnek arról, hogy a tojós tyúkokat hogyan lehet egy kiégett villanykörtével a fészekbe szoktatni, hogy ne tojjon össze-vissza, ahová az úri kedve diktálja. Így telnek mostanában a hónapok. Ami üdvös, hogy a "nagypolitikáról" tulajdonképpen "lejöttünk", mint narkós a drogról, egy kiadós elvonókúra után. Pár nappal ezelőtt még úgy gondoltam, hogy megbombázom az új kormányt is nyílt levelekkel a rögeszmémről: amíg nem számoltatják el a tetemes vagyonra szert tett adócsalókat, addig ne várjanak lojalitást. Aztán rájöttem: felesleges. Ha most valami felesleges, akkor a valódi problémákról beszélni  végképp időpazarlás. Csupán ilyen párbeszédekben gondolkodom:

-  Szép időnk van.

-  Szép.

-  Lehet, hogy holnapután eső lesz.

-  Meglehet.

-  Az is lehet, hogy csak hétvégére...

-  Az sem baj. Előbb vagy utóbb, mindegy, eső kell a vetésnek.

Minden eredetiség híján ugyanis nincs miről beszélni. Az új emberek nevét megjegyezni egészen egyszerűen felesleges, a régieket tudjuk, kár ismételgetni őket. Van persze, aki még "elemezget", leírja százegyedszer is ugyanazt a bravúros közhelyet, amivel emberek szerepét valahová beilleszti, megmagyarázza, hogy "Viktor, a takarító" tulajdonképpen abszolút racionálisan gondolkodik, amikor a hullákat a sósavas kádba tuszkolja, hiszen "nincs más esély". (ez a "viktor" most nem az a Viktor, aki látta a Nikitát, annak bejön a kép, nem asszociál egy másik Viktorra, aki nem saját maga takarít, hanem takaríttat.)  Hogy egy-két hulla még él, az mindössze nekik pech, a rendszer és az elgondolás szempontjából érdektelen, hogy rángatóznak.

Szóval nem fárasztanám magam semmi eredetivel, felütöttem a minap egy Mark Twain könyvet. Akik az előző postomat olvasták

http://olajos.nolblog.hu/archives/2009/04/25/Szoros_lomaj/

még további gyöngyszemeket találtak. Most egy kicsit hosszabb irodalmi műből idéznék, amit az író 1906-ban írt. (Jó régen tehát...) Következzen tehát a Mr. Rockefeller hittanórái az Emlékek és gondolatok című kötetből.          

"Az ifjú Rockefeller, aki úgy harmincöt esztendős lehet, nyílt, egyszerű, komoly, őszinte, becsületes, jóindulatú, mindennapi ember, akiből az eredetiségnek még a legcsekélyebb nyoma is hiányzik. S ha a tulajdon szellemi értékeire kellene támaszkodnia, s nem állana mögötte az apja pénze, bibliamagyarázatai alighanem süket fülekre lelnének, s a közönség meg sem hallgatná őket. Apja azonban a világ leggazdagabb emberének hírében áll, s ez egyszeriben érdekessé és fontossá teszi fiának teológiai tornamutatványait. A világ azt képzeli, hogy az idősb Rockefellernek egy milliárdja van. Két és fél millió után fizeti az adót. Egyébiránt buzgó, de tanulatlan keresztény, aki hosszú évek óta elöljárója egy vasárnapi iskolának az Ohió-beli Clevelandben. Hosszú évek óta önmagáról értekezik vasárnapi iskolai hallgatóinak, s elmagyarázza nekik, hogyan szerezte a dollárjait; s mind e hosszú éveken által tanítványai elragadtatva hallgatták, és megosztják imádatukat közte és Teremtőjük között meglehetősen egyenlőtlen arányban. Mr. Rockefeller vasárnapi iskolai beszédeit a távírók szerteviszik az országban, s az egész nemzet mohón olvassa őket, akárcsak fia beszédeit.
Amint mondottam, a nemzet derül az ifjú Rockefeller szentírás-magyarázatain. Mindazonáltal, a nemzetnek tudnia kellene, hogy ezek az elemzések miben sem különböznek azoktól, melyeket vasárnaponként a templomi szószékekről szokott hallani, s amelyeket ősapái hallottak évszázadok során át, miközben soha egyetlen gondolat sem változott bennük ha egyáltalán akadt egyetlen gondolat valaha is e szentbeszédekben. Az ifjú John módszerei a szószék megszokott módszerei. A rút tényekből levont, s a képzelet által bearanyozott következtetései szakasztott ugyanazok, mint amelyekkel a szószék kereskedik már évszázadok óta. Érveit, melyeket használ, az összes letűnt korok teológusai annyira elnyűtt ék, hogy már ronggyá kopva jutnak az ő kezébe. Bizonyításai ugyanazok az ásatag bizonyítások, amelyeket a szószék a letűnt századok ósdi szószékeitől vesz kölcsön.
Az ifjú John maga sohasem tanulmányozta a hittételeket; soha hittételt még meg nem vizsgált, ha csak azért nem, hogy azokhoz a nézetekhez igazítsa, melyeket másodkézből, tanítóitól kapott. Előadásai csak annyira eredetiek és hasznosak, mint bármely más teológuséi, magától a római pápától kezdve. A nemzet jót mulat azon, ahogy az ifjú John mélyenszántó és ügyetlen magyarázatokba bocsátkozik József jellemét és viselkedését illetően, holott pedig a nemzet a szószékről mindig is hasonlóan ügyetlen és ostoba magyarázatokat hallott József jelleméről és cselekedeteiről, s a nemzet jól tenné, ha meggondolná, hogy amikor az ifjú John rovására mulat, önmagát neveti ki. Jól tenné a nemzet, ha meggondolná, hogy John semmi újat nem csinál, amikor tisztára mossa Józsefet. Pontosan ugyanazzal a kefével és ugyanazzal a szappannal mossa tisztára, amely oly nevetségessé tette Józsefet az elmúlt századokban.
Én sok éve ismerem és kedvelem az ifjú Johnt, s már régóta hiszem, hogy neki csakugyan a szószéken van a helye. Biztosra veszem, hogy az agyában pislákóló szikra ott igazi izzó parázsnak számítana de úgy nézem, neki azt kell tennie, amit a végzete írt elő: apja örökébe kell lépnie a roppant Standard Oil Corporation vezetőjeként. Legpompásabb teológiai megnyilatkozásainak egyike az a magyarázat volt, amelyet három esztendeje Krisztus azon szavainak értelméhez az igazi, legmélyebb értelméhez fűzött, melyekkel Krisztus a gazdag ifjút figyelmeztette, aki minden jóban dúskálva mégis annak a módját kereste, hogyan üdvözülhetne: "Add el mindenedet, s oszd szét a szegények között." Az ifjú John ezt ekképpen magyarázta:
"Bármi állja is utatokat az üdvözülésben, mozdítsátok el az akadályt, minden áron. Ha pénz az, osszátok szét a szegények között; ha ingatlan vagyon, adjátok el, s árát juttassátok a szegényeknek; ha katonai becsvágy, lépjetek ki a szolgálatból; ha pedig valamely személy, vagy tárgy, vagy cél után sarkall a vágy, űzzétek el azt, és tiszta szívvel igyekezzetek tovább, az üdvösségteket elérni."
A következtetés nagyon egyszerű. Az ifjú John és apja milliói csak mellékes körülményt jelentenek az ő életükben, de semmiképpen sem akadályt az üdvösségük útjában. Krisztus intő szavai ennélfogva őrájuk nem vonatkoznak. Az egyik lap riportereket küldött hat vagy hét New York-i paphoz, megtudakolni véleményüket erről a kérdésről. A következő eredmény született: egy kivételével valamennyi egyetértett az ifjú Rockefellerrel. Én nem is tudom, mire jutnánk mi a szószék nélkül. Sokkal inkább nélkülözhetnénk akár a napot vagy a holdat, legalábbis."

Kedves Olvasóim, Mindeneim!

Azt mondja egy barátom, hogy olyan link vagyok, mint a szőrös lómáj. Persze nem értettem, amikor belenyerítette a telefonba, hogy mire céloz, de aztán megmagyarázta. Cigány mondás ez, és én pont ilyen vagyok. Elképzeltem a szőrös lómájat. Nehezen ment, de megvan. Vizionáljatok ti is kicsit reá. Már-már bóknak vettem, mert tudtam, csak arra céloz, "megint el vagyok tűnve a fészkesbe".

Nem magyarázkodom.

Eltűntem, mert a könyvem utolsó fejezetét írom, nem tudok össze-vissza ugrálni a témák között. Szóval egy szőrős lómáj lettem, mert nem írok nyilvánosan, nem találkozom a barátaimmal, felbukkanok, majd eltűnök. Nyilván a szőrös lómáj is pont ilyen.

De megmondom őszintén, kellőképpen frusztrált vagyok. Itt van ez a Gordon - miniszterelnök már két hete - és nem tudjuk, meg akarja-e adóztatni a húszmilliónál értékesebb ingatlanokat. Még készül a kormányprogram. Tervek vannak és elképzelések. Hogy jövőre...(Jövőre? Hol leszel te drága már jövőre...? Persze családi barátunk rákos feleségéről is így vélekedett, amikor diagnosztizálták nála a gyógyíthatatlant, aztán még 15 évig együtt voltak..persze fő az optimizmus.) Úgyhogy enyhén szólva elmúlt a közlési kényszerem.

Amikor öltönyös nyakkendős, jólfésült, jelmezbáli szereplőket látok, akkor mindig azt gondolom, hogy az emberben van önkontroll, a valótlant meg tudja különböztetni a valóstól és nem beszél úgy a mesterkélt színpad szereplőivel, mintha valóságosak lennének. Játszik velük esetleg, de semmiképpen nem gondolja, hogy élete nagy titkait, fontos információit velük kéne megosztani. Egyik este magamban merengve azért küldtem az Új Miniszterelnöknek egy sms-t. Ebben az állt, hogy meg ne haragudjon, ha az olajaktákkal kapcsolatban kap tőlem néhány nyílt és hivatalos levelet. Reggel válaszolt is, azt írta, hogy "hajrá".

Elkanyaradok a továbbiakban egy kicsit a magvas sms váltástól. Egyszer egy pasi azt mondta nekem, soha, senki nem rúgta őt ki olyan közönnyel, mint én. Nem értettem, persze, mint a szőrös lómájat sem értem, ha nem magyarázzák meg. Kiderült, egy vers idézetet küldött nekem, ami neki fontos volt, én meg írtam egy válasz sms-t. Az állt benne: "szia". Fél évig nem beszéltünk. Aztán egyszer csak kibökte, mi a fene baja van. Milyen dolog az, hogy én egy szerelmes versidézetre azt írom válaszként, hogy "szia". Kérdem én, mit kellett volna írnom? Szegény Gordont tehát meg kell érteni, azt írja az olajakták nyilvánosságát basztató nőnek, hogy "hajrá". Ez az én értelmezésemben ma már éppen azt jelenti, mint amikor én írtam azt egy szerelmes üzenetre,  hogy "szia". Vissza adja tehát a Sors, amit az ember kimér időnként másoknak.

Mit gondolok erről az "olajbuliról"? Az offshore cégekről? Azt, amit Bajnai Gordonról. Szerintem ennyi elég is, ragozni nem kell. Remélem, egyszer majd érthetővé válik, hogy egy-két milliárdos miért gondolja, ki kell osztania az éhező gyerekeknek egy-egy pohár tejet és két kiflit az iskolákban. Soros óta nem látom az "iskolatej-kifli" programot. Viszont tudom, hogy vannak gyerekek, akik nem hogy jóllakni nem tudnak, de enni sem. Gyümölcs? Vitamindús táplálkozás? Igen, persze, sok a támogatás, sok a munkanélküli, sok az állami kiadás. Mire? Hajrá, firtassuk! Nincs kedvem. Jelmezbáli szereplőkkel maximum iszik az ember egy pohár pezsgőt, de nem gondolja, hogy komolyan kell őket venni.  

Ennyit mára. Hol a magyar milliárdosok felelőssége?  

Fente Levente, a verselő blogger egyik gyöngyszemét idézném ide, kicsit "megfésülve". 

"Oszlassuk a parlamentet,

oszt lássuk meg előbb mint késve később,

és több időnk maradhatna a többséggel foglalkozni,

jót malmozni,hozzá politikát halmozni?

Megálljatok!

Várjatok csak,mondok valamit amit szeretnétek:

Ne szekáljátok a magyar politikát,

mert benne mélybe érezhetitek a végtelen erotikát.

Országos tévedések azzal is járnak,

ha szívverések szaporodnak.

Ember! Porodnak - ami fedi hajadat - ne adjál vízet,

mert vályogtégla lesz belőled.

Egyelőre előre és ne vissza hátra!

Kabátra minek varrnánk gombot,

mikor csak a vékony cérnában látjuk a gondot?

Több reform most?

Fidesz azt nem fogja engedni

(az emberekkel békésen le fogja veretni,szavaztatni)

Be kéne már az egész országot havaztatni,

hogy hótól fehéredjen gazdaságunk.

A feketegazdaságban az a legjobb,hogy annyira sötét,

szinte nem rontja ember szemét.

(Fente Levente: 2009)

(Bocs, kicsit "beszerkesztettem..:-)

Az anyja keservét. Vahl Tamás visszalépett a gazdasági miniszteri jelölésétől, mert úgy véli, személyét erőteljes "média támadások" érik majd. A Transparency International ugyanis felhívta a kormányfő figyelmét arra, hogy Vahl Tamás cégét a Versenyhivatal korábban három esetben is elmarasztalta kartellvétség miatt. (SAP Hungary Kft) 

Kormányfő promt megoldásként azonnal szóbeli tájékoztatást kért és "jelentést"  a miniszter jelölttől. A hivatalos verzió szerint. Vahl Tamás visszalépett. Nem azért, mert elismerte a "kicsi nyomás lenni nagy befolyással bíró cégtől a versenytársakra" korábban, hanem a média nyomás miatt kialakult esetleges kormányzati munka akadályoztatása miatt. Elég érthető? Vagy nem? Lőn egy ember, jöve a semmiből és kell hozzá egy civilszervezet, hogy kiderüljön, kicsikét szeret az ember az erőfölényével visszaélni. Persze ez normális. Ámerikában napi szinten marasztalnak el cégeket, embereket, mert "kartelleznek". Sőt. Nem csak elmarasztalnak, börtönbe is csukják őket. Ettől működik a verseny. Mert ha az "erősek" összefognak", akkor a "kis bénák" labdába sem rúghatnak. Persze Ámerika más, ott már kátszáz éve győzködik az emberek egymást, hogy nem jó a másikon tiporni. Itthon meg a menedzserek nem azt tanulják, hogy ne taposd el a másikat, hanem azt, hogy milyen faszájos egy ország a JU-ESZ-ÉJ, ott mindenki profi, aki bizniszel. Meg kell tanulni ezt a profizmust, vakerolni kell angolul és akkor te leszel az élet császára itthon. Nekem könnyű, filmes vagyok, mozdulatokból, gesztusokból, mimikából olvasok, ha hat nyelven beszélnék sem értenék többet:

A kép letaglózott. Örömmel vettem, hogy Bajnai Gordon keresi a következő miniszter jelöltjét. 

Április elsején a barátnőm reggel felhívott telefonon és azt kérdezte, hogy láttam-e már, mi  megy  az interneten? Mondtam neki, hogy nem tudom, fogalmam sincs. "Rögtön ülj a net elé, és nézd meg, hogy a bloggerek aláírást gyűjtenek, hogy te legyél a belügyminiszter!" - visította ellentmondást nem tűrő hangon. Huszonnégy éve vagyunk barátok. Tudja, hogy mivel tud megnevettetni. Elég egy mozdulat, egy szó. Egyetlen mondat, gesztus. Vagy elég csak hallgatnia - két másodpercig.  

Magyarország kormány összetétele feminista női probléma lett.

Tegnapi hírösszeállításban - és még a ma reggeli repetában is -  Pető Andrea a Közép Európai Egyetem Társadalmi nemek tanszékének docense megvilágította a helyzetet: Észak-Koreán és Vatikánon kívül nincs olyan ország a glóbuszon, ahol nő ne lenne a kormányban. Az érdekes felvetést néhány képpel illusztrálták a finn kormányról, ahol a kormány többsége hölgy. Egyszerű külsejű, családanya típusú nők ücsörögnek egy asztal körül, akár egy családi ebédnél és fel sem tűnik, hogy a többségük nőnemű. Jelenleg Finnországban ugyanis asszony a köztársasági elnök és a női parlamenti képviselők aránya 42 százalék. (Itthon 10 - mint Finnországban az ötvenes években.) A jelenlegi finn kormány minisztereinek 55 százaléka is hölgy.  Olyan természetességgel van tehát jelen a NŐ a politikában, mint a só levesben. Persze alapvetően mindenütt kell ehhez az egyenjogúság. Finnországban az sem meglepő, ha az óvodai gondozó férfi. Egyenlő munkáért egyenlő bér jár, ha kisvécé mellé csurdított pisit férfi törli fel, az sem nagy ügy, ugyanannyit kap a munkájáért, mint a hölgy kollégái és nem röhögik ki a háta mögött, nem köcsögözik le a baráti asztalnál, az a természetes, hogy a nő is és a férfi is emberből van, akárhová veti a jó sora, emberként kell helytállnia.

Itthon úgy látszik a kormányzásra nincsenek alkalmas nők és a probléma ismét feminista probléma  felvetés lett, amely magától értetődően a nők kisebb rétegét szólítja meg. A balkáni típusú társadalmakban ugyanis a "feminista" szó, szitokszónak számít. A férfiak nagy többsége szerint ugyanis feminista az, aki eleve ronda, kielégületlen, nincs megfelelő párkapcsolata, uralkodni vágyó, hatalommániás, okoskodó. Enyhébb megközelítésben túlképzett, zavarodott, helyét nem találó nő. Feltehetően kövér és szemüveges. Lehet, hogy még kopaszodik is. Vagy leszbikus. Nem magamat idézem, nő vagyok, ízig-vérig annak érzem magam, és mit tagadjam, egy férfiaktól túlreprezentált pályán igyekszem megfelelni.

Saját tapasztalataimat idevetítve viszont Magyarország politikai játszmáit tekintve balkáni típusú ország, ahol a demokrácia egyelőre olyan maszlag, amellyel csupán a zagyvaságot, a kontrollálatlanságot, a kormányzati stikliket és hazudozást öntik nyakon. Önmagában a szó nagyszerű és nemes tartalommal bír, mint ahogy természetesen a nők törekvése is a hatalomba kerülésre. Balázs Bélát felidézve - aki még a női választójog kérdésén elmélkedett, amikor a feminizmusról írt -  "aki a nők igazát választójogi követeléseikben el nem ismeri, vagy lelkiismeretlen, vagy ostoba." Ennyire egyszerű ez a probléma. Nem csak a ronda és okos nők - primitív definíció szerint: feministák - tehát azok, akik úgy szeretnék a kormány asztala körül látni nőtársaikat, mint gondos családanyákat egy vasárnapi ebédnél. Akik nem csak magamutogató, hisztérikus, narcisztikus, begyöpösödött, megzsarolt női lényeket szeretnének a kormányban látni, hanem tisztességes, értelmes, racionálisan, tisztán gondolkodó, meleg szívű, együttérző asszonyokat és férfiakat. Nőket és férfiakat. Embereket. 

Egy gondolatot csupán a Liszaboni Szerződésből:    

"Az Unió küzd a társadalmi kirekesztés és megkülönböztetés ellen, és előmozdítja a társadalmi igazságosságot és védelmet, a nők és férfiak közötti egyenlőséget"

Blog bejegyzésem címét egyébként utálom. Mint a sovinizmus minden formáját. Ha nemzeti, ha hím, ha nőstény, teljesen mindegy, visszataszító, hogy a magyar kormány összetétele csupán női kisebbségi probléma. Nők szűk köre gondolkodhat el egyáltalán azon, hogy Magyarország kormány összetétele hajaz egy totális diktatúráéra és egy vallási értékrenden nyugvó, férfiakból álló miniállaméra. Miközben az alapprobléma az, hogy nem csak a kormány, hanem a törvényhozás is teljesen elkanyarodott az "átlagmagyar" életkörülményeitől és problémáitól. Azt mondja nekem egy kedves ismerősöm, csak úgy egyszerűen, amolyan bácskaias, frappáns kiszólással - kár, hogy Gordon nem hallhatta, otthon érezte volna magát Baján -, hogy "ültetnék már oda a tisztességes családanyákat és hétköznapi embereket a parlamentbe! Azok legalább tudnák, mi az alapvető probléma. És meg is oldanák!"  

Fölállt az új kormány. Több más értő-érző honfitársammal együtt elképedve néztem a névsort. A sok szakértőt és a régi "fejenagyokat". Aztán Navracsics poénján még el is röhögtem magam. Tényleg, kik a szakértők? Akik a bizniszből átülnek a politikába? Vagy azok a minden hájjal megkent politikai szélhámosok, akik eddig is ott ültek? Értelmezhető a helyzet, adott egy párt, amelyben vannak "fontos" emberek. Leginkább azok, akik a párt anyagi biztonságát, fönnmaradását, átvedlését pénzelni tudták az elmúlt húsz évben. Hogy honnan is milyen módon, ezt ne firtassuk, erről írunk ebben a blogban lassan három éve. Privatizációból és legális, politikusok által gerjesztett adócsalásból. Majd szervezett pénzmosásból, "káderépítésből", oda-vissza, oda-vissza, lüktet ez a demokratikus kis játék, nyernek a pártok, nyernek a játékban résztvevő ember-imitátorok. (Több ez, mint üzlet, nem holmi egyszerű kufár szellemű adok, kapok játék, mert ott világosak a viszonyok: ennyi az annyi, itt az áru, fogod, viszed...A politika ennél alantasabb játékok összessége, de tény, az emberi természetnek nagyon megfelelő és a hangzatos demokrácia szóval nyakon öntve még "legitim" is.)

A kormány összetételét nézve nem csak nekem jutott eszembe, hanem a Political Capital elemzőjének is, hogy vannak ugye a párt által támogatott, fentebb már említett kedvezményezettek. Vannak a Bajnai Gordon Baráti Kör nem a bohémia és a jóféle halászlé felé hajló tagjai, hanem azok a "vérprofik", akik...ilyenkor tudom, mit kéne írni, de mindig rám jön a röhögés. Szóval azok - erőt veszek magamon, csak leírom - , akik "letettek már valamit az asztalra az üzleti élet területén". Vannak ugye ilyenek. Akik a magyar ugaron amerikai modellek szerint üzletelnek, építenek vállalatot és úgy csinálnak, mintha Magyarország egy fejlett, áttekinthető, jogilag stabil, emberileg korrekt ország lenne. Úgy csinálnak és erősen ráncolják a homlokukat, amikor erről beszélnek, mert valahogy el kell hinniük és hitetniük a kívülállókkal, hogy Magyarországon van valódi, szakmailag és emberileg értékelhető üzleti élet.

Szóval összeállt a kormány. Benne vannak az MSZP által favorizált politikusok (Kiss Péter, Szekeres Imre...) 

...és benne vannak immár a "vérprofi" válságkezelő szakemberek. (Arról is beszélgetünk majd szerintem itt az elkövetkező pár hónapban, hogy a válságkezelés miért nem a hatalom újrastrukturálásával kezdődik? Miért nem a szakértői szerződések felülvizsgálatával, a pályázati pénzek lekövetésével, miért nem a korrupció megfékezésével, miért nem a kisebb törvényhozás előkészítésével, miért nem a...tudjátok, na!)

Van viszont egy kakukktojás, nevezetesen Draskovics Tibor. Ki ő, mi ő? Szakember? Az hát. Eddig is az volt, más kérdés, hogy kiknek mit "szakért". Azt már látjuk, hogy a Magyarok Nyilai rögtön előkerültek, egy Ecsédi László ellen tervezett merénylet kapcsán. Ki az az Ecsédi László, hogy merényletet kell ellene tervezni? Miért pont ellene? Ha meg útban van "ő és a bandája",  mi végre a  sok hatástalan Molotov-koktél? Kis kormozódás mindenütt, sehol egy rendesen leégett MSZP székház? Nem tudom, nem jártam Waldorf iskolába, ahol a kémia órán szemléletesen tanítják a gyerekeknek a gyúlékony anyagok halmazállapot változását, de feltételezem magamról, ha fel akarnék gyújtani úgy Isten igazából egy autót, egy házat, azt azért meg tudnám csinálni. Persze biztos vagyok benne, hogy Andreas Bader vagy Ulrike Meinhof tehetségesebb gyújtogató volt, mint amilyen én lennék, ha gyújtogatnék, de valahogy csak megoldanám. Ehhez képest négy (!) valaki miért szambázik Pestről Százhalombattára robbanóanyaggal, akkor, amikor politikusokat (!) akarnak felrobbantani, arról fogalmam sincs. Feltehetően nagy jelentősége van az ügynek, az általam a címben kakukktojásnak nevezett úr bizonyára  tudja  kik is ezek a  társadalomra  roppant veszélyes lények, és ezért helye van a kormányban. (Csak önmagamat ismétlem: pragmatikus gondolkodó lévén ugyanis nem szeretem az elméleteket, ha valaki(k) meg akarnak ölni egy politikust, azt meg is ölik, mint ahogy szép számmal voltak maffia robbantások is - az emlékezetes kormányváltás előtti időkben, melyek aztán egy csapásra megszűntek. Ezekben a robbantásokban eléggé biztosra mentek, akit fel akartak robbantani, azt fel is robbantották, kecmec nélkül. Úgyhogy nekem, aki - ugye mint tudjuk -  önmagam ellen szerveztem veretési merényletet, enyhén szólva kérdéses, hogy a "sötétben megbúvó ellenség" miért tökidióta?  Miért akkor jönnek-mennek a focilabdába rejtett robbanóanyaggal, amikor kormányváltás van?)

Ma csak ennyin agyalgattam. A kakukktojástól meg már akkor megrémülök, amikor ránézek.

Ő is a mi fiókánk? Jézusom! Ezért megérte annakidején a liberális értékek mellett protestálni és követelni a szabad, demokratikus berendezkedést, az egyenes, tiszta beszédet, az ész hatalmát. Megáll az ész! Végre. Nem kell gondolkodni, nyíltan látszik, mi folyik ebben az országban.  

Igen drágáim, nem félre hallás, fonetikusan írva, de effektíve értelmezve ez a szó: szívatja.

Szív Atya, vagyis az a személy, aki folyamatosan valakiket szívat, jelen van a magyar média történelmében. Lehet, hogy nem vagytok Sláger Rádió hallgatók - én sem - és értelmezni nehéz a szót, de ez a magyar média vérvalóság. Tehát - legyen most már - Szív'atja  feladata, hogy elmenjen olyan helyekre, ahol az embert mostanság immel-ámmal szolgálják ki. Ilyen hely a Magyar Állam Vasutak, ahol már "kisablak" se nincsen, ugye - információs ablakra gondol szívünk csücske Szív Atya. Hát nincs bezony. Mondom  én , miközben palacsinta sütés közben a rádió csatornákat tekergetem a konyhában. Először a Bartók Rádió jogutódjára tekertem, de ott valaki hosszasan beszélt a Parsifalról. Tíz évig tanultam ugyan zongorázni, de hogy egy komoly zenei csatorna ennyire lelohasszon, arra sosem gondoltam. Elaludni mégsem lehet palacsinta sütés közben, úgyhogy váltottam. Így lyukadtam ki a Lali Király csatornán. Ez a "Boros Lajos magánszám csatorna", ha nem tévedek. Bochkorral felvértezve és a Voga processzorral. De ők csak reggel vannak - lám, mégis csak tájékozott vagyok, néha autómban a rádiót is rájuk csavarom, mert hová is lehetne máshová, ahol hírek is vannak... De valahogy délután csak Lali Király volt és a vele kvaterkáló Szív Atya. Ez valami baromi jó ötlet, kimegy Szív Atya Simagöröngyös vasútállomására és nincs információs ablak. Sőt, Mucika az ablaknál még azt sem tudja megmondani, hogy a tizenhármas vágányról milyen gyomok indulnak Bivalybasznádra. (Mint tudjuk, a "fordítói lelemény falvára", a Kutyaszorítóból...) Na de a kamu helyett a valóság: Mucika ott ül bruttó 123 673 forintért az ablaknál, a Magyar Államvasutak Zrt. szolgálatában. Tök jó állásban, mer' ugye "állami" pénze van neki, tébéje kipengetve, ezér' már mér' nem mozdul meg, sugallja Szív Atya. Aki aztán behúzza a csőbe "Mucit", akitől olyat kérdez, amire kénytelen válaszolni. Semmit, amire semmi a válasz. Nulla. Mucika ugyanis pontosan tudja a mai naptól, hogy az ő drága, egyetlen, pótolhatatlan Heinczinger Istvánja, a MÁV vezérigazgatója, több mint 78 millió forintot kapott tavaly. Ezt nem is érdemes elosztani 12-vel, semmi értelme, mert az embert a guta megüti rögtön, de azonnal, nyomban. Aki utazott már mostanában vonaton, azt a szolgáltatási színvonal miatt, Mucikát meg a pénztárban amiatt, hogy ennek a Heinczingernek még a részegeket sem kell felvilágosítania, meg az analfabétákat azért, hogy ennyit keressen. Elég volt beülnie a Magyar Állami Kádertemetőbe és rögtön többet keres, mint akár  egy közjegyző, aki évi 45-50 millióval a saját nevét viszi vásárra, amikor hamis közokiratokat gyárt szakmányban. Ennek a Heinczingernek még ezt sem kell, elég "vezérigazgatnia" egy csődbe ment, szétlopott állami céget, elég neki "nem csinálni semmit", ahogy Karancsi mondaná, és máris jár a kétszintes galambdúc a budai hegyoldalban, a luxusautó meg a gigalóvé. Na most, ezt kéne ugye adófizetői morállal finanszírozni. A jövőben is, ha jól értem. Mert a "Gordon-program" nem abból áll, hogy elveszük az állami vezetők kurva nagy fizetését, visszavesszük, amit az állam az elmúlt tíz évben ilyen-olyan okok miatt kiengedett a markából, hanem arról, hogy elvesszük a kisnyugdíjas elől a csirkeszárny-csontvéget. Rendben, ne dőzsöljön az a sok nyugdíjas, a sok léhűtő kismama se érezze, hogy övé a világ, vegyük el tőlük a maradék javaikat. Heinczinger meg örüljön, hogy évi 78 milláért egy olyan céget vezet, ahol nem hogy WC papírra nincs pénz, de normális kiszolgálásra sem. Szív Atya persze egy idióta, mert a "Lali Királlyal" nem azt sugallja a népnek, hogy a szentségit neki, ne a Mucikát Szív'assátok, hanem a "heincingereket" menjetek már picsán rúgni. Ha nem lehet, akkor keressétek meg, kérjetek tőle 872 forintot Csajágaröcsöge-Vízelmentelek járatközi jegytérítésre. Mert nem jár a vonat, megszüntették a járatot "spórolásból". És elővételben megvettétek a jegyet még tavaly.

Lali, a király -a ki tudja milyen pénzből- azt gondolja, hogy a Kádár-rendszerben van .És "alul" kell kezdeni a szocializmus felmorzsolását. Látszik, most is képben van. Tréfás alattvalók kerestetnek. Akik jót röhögnek azon, hogy a MÁV nem szolgáltat "lent", miközben "fent" lopják a pénzt a rendszerből.        

Nem vagyok könyvégető. És kultúra ellenes sem. Szeretem a filmeket, a mozit, a színházat kevésbé, de azt is néztem régebben, nem beszélve a koncertekről, ahol időnként még katartikus biológiai gyönyörélményem is volt. Jó, mondjuk ez tizenöt évvel ezelőtt. Azóta igyekszem csupán olyan színházba menni, ahol feltételezem, hogy nagy csalódás nem érhet. Voltam mondjuk Ágens IPSUM-án. Ezt kétszer is megnéztem, mert nem tudtam pontosan behatárolni, hogy én vagyok perverz vagy tényleg jó ez az egész hajcihő a MU Színházban. Ugyanis nem értek a színházhoz.  Ha valami felkap és elsodor, akkor nem lépek le a szünetben. Értek viszont a színészekhez. Látom, mi folyik a "színész piacon". Az a "jó színész", aki sokat szerepel. Teljesen mindegy mivel, cicijével, szerelmi életével vagy szappanoperai megnyilvánulásaival. Aztán van a másik féle "jó színész", akinek a nimbuszát eleve nem lehet lerombolni. Egyszerűen megkérdőjelezhetetlen a színészsége, sőt a jó színészsége. Aki ezt meg merészelni tenni, az minimum antiszemita lesz vagy bunkó. Így vagyok én Jordán Tamással. És az általa képviselt nemzeti színészkedéssel. Elnézést, ha érzékenységet sértek, de nem érdekel Jordán Tamás színészi pályája. Megrökönyödve láttam ugyanis, hogy a Tűzvonalban sorozatban szerepet vállalt. Rendőrségi propaganda filmben jó érzésű ember nem vállal szerepet manapság.  Illetve billegő-szar hangulatú március 15-én sem szaval a Múzeum kertjében. Az persze nem baj, ha szaval, az a kérdés, hogy kiknek szaval? De hagyjuk is a témát, szabad országban mindenki oda...khm...ahová úgy érzi, szükségszerű. Viszont azt már végképp nem tudom megérteni, hogy az "államtól "Szombathelyre utalt 1,5 milliárd forintból miért nem tud színház épülni? Mert kéne még 3,5 milliárd? Belátom, az építkezések sokba kerülnek. A malter, a kőműves, az ács, a burkoló, a tégla, az anyag drága. De azt nem tudom megérteni, ha kevesebb a pénz, miért nem akaródzik kisebb színházat építeni? Azért 1,5 milliárd nem kevés pénz! Abból már pár alvállalkozót sikerülhetett volna nem kifizetni. Mert nálunk ez így szokás. Felnyaljuk az állami pénzt, nekiugrunk a beruházásnak, aztán mindenkit körbeszívatunk. Persze Jordán Tamás minderről nem tehet, ő csak egy színész, neki nem kell arról tudnia, hogy mi folyik ebben az országban, hogyan lopják meg egymást az emberek. (Új darabjában persze már a jelzálog hitel, mint aktualitás, szerepel...) Neki színházat kell csinálni, mindenáron. Persze nem 1,5 milliárdból, mert ki látott már olyat, hogy ennyi pénzből akár egy sátortető is felépüljön Magyarországon. Több kell! Tehát nem lesz új színház épület Szombathelyen. MSZP többségű városvezetés nem pumpálhatja tovább a közpénzt a giganto-elképzeléseihez, kult-sznob szellemi háttérrel. Hát, ezzel a kis aprópénzzel meg nem tudni mi lesz? (Jó lesz vacsira, hogy egy klasszikust idézzek.) Meg lesz-e egyáltalán, vissza került-e ad absurdum az állami kincstárba? Nem biztos. (Mer' ugye már a stressz elviselése is sokba' volt, ami a várakozást illeti.)

Megmondom őszintén, a magam részéről szarok a szombathelyi színházra. Nem érdekel. Mint ahogy nem érdekel semmi, ami arról szól, hogy hogyan lehet nyerészkedni a magyar kultúrán. Akik a finanszírozási rendszereket kitalálták, azoknak pontosan kellet tudni, hogy a közpénzek húsz százaléka eleve lenyúlható. Minimum. Aki ügyesebb és bátrabb, az egészet el tudja tenni. És sem filmet nem csinál, sem színházat. Viszont sajnálkozik, hogy milyen kevés a pénz.