Az írástudók gyávák az oknyomozók meg írástudatlanok. Sommázta öreg barátom - enyhe kialvatlanságot tükröző, véreres szemekkel - hogy mi a hazai közírás rákfenéje, miután letette Stiege Larrson Millenium trilógiájának harmadik, ötszáz oldalas kötetét.
Szemben a maffiával
Az olajszőkítés a rendszerváltás krimije volt. Az olajbűnözés nem történelem!
Az eddig csak filmekben látott, bőröndnyi pénzhalmokkal és a titokzatos, máig felderítetlen gyilkosságokkal sem fikció!
És el ne feledkezzünk a 85 évre titkosított politikai szálakról! dokumentum<a href="http://www.youtube.com/szamov" target="_blank">film</a>est.
Nolblog Saját blogom Segítség
Feltöltök
blogolok videót képet hangot
Naomi Campbell, a híres és gyönyörű testű modell tanú lett. Tanú a Sierra Leone-i háborús bűnöket tárgyaló hágai törvényszék előtt.
Olvastam egy barom kis viccet.
Két vállalkozó beszélget:
---------------------------------------------------------------
Péntek délután megöltek egy rendőrt. Aki ezt tette, ki akarta vonni magát a rendőri igazoltatás alól. Ki lehet az, aki megengedheti magának, hogy kivonja magát egy rendőri intézkedés alól? Ami alapvetően Magyarországon sem nem ellenséges, sem nem agresszív. Valahogy így zajlik:
Nem tudok a melegben nagyon mélyre szántani. Ezért bocsássátok meg nekem, hogy felszínes és nagyvonalú leszek. Csupán a banki különadó alól kivontakat vettem górcső alá.
http://www.hirszerzo.hu/cikk.orban_parszaz_millioert_arulta_el_a_nemzeti_egyuttmukodes_
Azok után, hogy a Magyar Nemzet újságírója felhívott vasárnap, hogy valóban együtt ebédeltem-e Bajnaival és Simorra Nagybaracskán. Együtt. De nem a Simorral. Ezt mint mindig, kikérem magamnak. Egy rosszul öregedő kakaduval csak akkor ebédelnék együtt, ha szép lenne a baritonja és jól szórakoznék. Szóval nincs az a pénz...nyócmilla se' nagy ügy, abból még egy középkategóriás olaj maffia film sem jön ki. (Tizenkettővel felszorozva sem...)
Szóval, semmi gond, nekem nem ciki bárki ebédjét elfogadni és bárkivel együtt mutatkozni, ugyanis kétkezi maffiózókkal is rendszeresen mutatkoztam és találkoztam. Persze a kétkezi maffiózó annyival tisztességesebb a fehérgallérosnál, hogy folyamatos kockázati tényezők teszik tönkre a kényelmes életét, de már erről is írtam, nem akarok újabb és újabb polémiát nyitni szolid olvasottságú blogomon arról, hogy miért tökösebb valaki, ha pofán is mer vágni valakit. (Olvassatok már, a kutya mindenit, ha nyár van, ha nincs nyár!!!)
Hagyjuk is a fehérgallérosokat és térjünk át az Orbán-fun-klubra. Kik és miért tolják a szekerét és mit akarnak tőle?
Vannak szolíd publicisták, akik folyton a morális értékekkel jönnek, meg azzal, hogy ebben az egészben van rendszer, ami jogállami módszerekkel követhető. Először is: nem rendszer van benne, hanem g....-i logika. Másodsorban demokratikus jogállamban nem követhető módszerekkel játszanak. Olyan ez, mint az antiszociális futball:
- Fel vagy rúgva. Na és? Látta valaki? (Nem/Igen).
-Aki látta? A mi emberünk? (Nem/Igen).
És így tovább és így tovább. A bankadó alóli pozitív diszkrimináció a kétharmad "kovácsjánostizenkettővel" megszavaztatva olyan, mint a harmadosztályú gulyásleves: meg lehet enni, ha nincs más, de minek?
Nézzünk már körül, hogy Aprófalván éppen mi folyik? Kik azok az emberek, akiknek nem kell befizetni 300-400-500-600-milliót vagy ezer vagy kétezer vagy ötezer millióval beljebb lesznek egy-egy állami kispöcs akció nyomán? Ki az a "kósaerika",
http://www.mfor.hu/cikkek/Kosa_Erika__Ovonobol_lett_a_leggazdagabb_magyar_holgy.html
aki benn van a buliban? Ki az a "móricz"?
http://hvg.hu/hvgfriss/2007.44/200744HVGFriss132
Aki magát tisztára mosta egy tisztességes, d e m o k r a t i k u s jogintézmény hiányában? És várja a gazdasági elit megtisztulását?
Amikor a Magyar Nemzet újságírója felhívott, hogy tudom-e, hogy...akkor volt egy ajánlatom. A Magyar Nemzet vegye már elő az olajügyeket ismét, szívesen nyilatkozom és segítek megvilágítani, hogy kik, kikkel, miért találkoznak ebben az országban.
Nem kerestek.
Na jó, persze, nem úgy, a szócsaták és plakátháborúk szintjén, de a pénzszivattyú beindult. Vagy le sem állt, éljenek a permanens kampányok reggeltől estig, estétől reggelig. Az elmúlt évben volt szerencsém bejárni Románia nagyobb olajszivattyúinak területeit. Nem nagy történet, az ÖMV felvásárolt mindent és közben a szemüket kilopják a privát olajszivattyúk működtetői, a hamisan adatokat adminisztrálók, a tankerekkel szállítók, a biztonsági szolgálat, szóval mindenki, aki egy kicsit is hozzáfér a rendszerhez, illetve mindazok, akik "bizniszben" állnak az olajszállítókkal és "bögrecsárdákkal". Mondanom sem kell, van köztünk jó néhány magyar cég is. Az üzleti érdek roppant egyszerű: odakint olcsóbb, ami itthon drágább. Persze legálisan is olcsóbb, de abban nincs nagy fantázia. A lopott olajat töredék áron be lehet szerezni és csak el kell szállítani. Nem részletezem, a szállítás mindig ötletesen zajlott, most sincs ez másként. A lényeg persze a részletekben rejlik. Manapság - csak úgy, mint régebben - a szállító eszközök, munkagépek, buszok, személygépkocsik, dízelmozdonyok tankolása is igen jó üzlet, de a legjobb üzlet Magyarországon az útépítés. A bitumen, ami kőolaj származék, csaknem megduplázta az árát öt év alatt. Tonnánként 60 ezer vagy 110 ezer, az ugye nem ugyanaz. A bitumen, a kőolaj lepárlás resztlije, a salak, a termelés-hasznosítás vége. (Na jó, van még a szurok, amivel kerítést lehet festeni és tetőléceket tartósítani, konzerválni, de ezt majd legközelebb kitárgyaljuk...) Szóval itt van ez a bitumen, ami elég jó üzlet azoknak, akik állami/önkormányzati közbeszerzési pályázat nyertesei egy-egy útfelújításnál. Magyarországon, mint tudjuk, a speciális domborzati viszonyok miatt - az ország egyik fele totál síkság - a legnagyobb az útépítés "fajlagos költsége". Ez az a bűvös szám, amelyik megmutatja, hogy hány embert kell kistafírozni egy kilométer aszfalt út megépítéséből. Az aszfalt út építésének költsége egyenes arányban növekszik az aszfalt út építésén hiéna módon csüngők számával. Nem a ragadozókéval, mert azok eleve kevesen vannak, kipusztították már egymást rendesen, hanem a dögevőkével. Persze a ragadozók függnek a hiénáktól, az (üzleti) természet már csak ilyen,a szimbiózis és az érdek. Aki az útépítés rendszerén belül van, az csak egy ponton járhat rosszul: ha aszfaltot simogat és félmeztelen testtel önnön magát égeti a napon. Persze, mostantól minden más lesz, aki dolgozik, azt majd bejelentik és kifizetik, a családja nem kerül utcára, etc...
Az M5-ös autópályán péntek délután 50 percet dekkoltunk. Először abban bíztam, biztos valami halaszthatatlan okból nem tudunk haladni. Nem szép dolog abban reménykedni, hogy baleset vagy egyéb fatális ok miatt nem tudunk vécére menni, időben hazaérni, de titkon reménykedtem, biztos valami nagyon sürgős és komplikált dolog miatt dekkolunk. Nyugtatgattam is a lázadozó gyermekeimet, hogy nyugi, biztos nagy a baj, ilyenkor illik türelmesnek és együttérzőnek lenni. Amikor viszont megláttam a Magyar Aszfalt munkagépeit az autópályán, megkönnyebbültem.
Á, semmi baj, hisztizhetünk nyugodtan - ehhez ugyanis jogunk van - nem történt semmi: csak a kampány beindult. Az egyébként jó autópályát most gyorsan lehúzzák egy réteg aszfalttal pár milliárdból, hogy jusson a pártoknak.
A minap érettségi találkozóra gyűltünk össze. Pontosan a huszonötödikre. (Te Jézus Úristen!..) A találkozók mindig jók . Megsimogatják az ember lelkét. Jó volt nekem is, aki azért alapjában bizalmatlan és nem szeret túlságosan vegyülni. Persze az ember a "sajátjai" között kevésbé küzd a gátlásaival, minden könnyebben megy: még a saját magáról való beszéd is. A találkozó előtt végig gondoltam, hogy melyik az életemnek az a pontja, amibe belefoghatok. Tudniillik, hogy ne én beszéljek két napig egyfolytában. Átgondoltam, eltervezgettem, a munkámba semmiképpen nem bonyolódom bele nagyon, mert akkor se vége se hossza nem lesz azoknak a történeteknek, amiket én marha fontosnak tartok, mert az életem része, a gondolkodásom alappillére. Eldöntöttem, nem beszélek semmilyen maffiáról, nem említek neveket, nem kezdek el összefüggéseket láttatni semmilyen szempontból és szemszögből. Szépen, korrekten megterveztem, hogy a családomról beszélek. Bekészítettem a gyermekeim legutóbbi fotóit, de párat a régebbi képek közül is betasakoltam, főleg a kedvenceimet. Egy képet a ma már egyetemista lányomról, amint éppen félelemmel vegyes borzadállyal nézi, amint nagymamája hatalmas kutyája lefetyel a csapról. Aztán azt a képet, ahol eső után saraskodnak önfeledten. Betettem még az esküvői képünket, amin harmadik gyermekünk álmosan bambul a karomban. Persze fényképek nézegetésekor mindig előjönnek az emlékek. Már itthon elkezdtem a nosztalgiázását a régi nyaralásokról, a diákéveimről, az osztálykirándulásokról, a pasijaimról, a kalandjaimról, arról, hogy miért nem iszom soha vörösboros kólát. Ez az emlék kötődik egy ma már halott osztálytársunkhoz és úgy emlékszem, senkinek nem meséltem eddig a volt osztálytársaim közül. Idén ezen is túlestünk, egyik halálközeli élményemet osztottam meg nyilvánosan. Persze ezt nem terveztem. Mint ahogy annak éppen az ellenkezőjét terveztem, hogy órákon keresztül fogunk beszélgetni politikáról, olajügyekről, maffiáról, összefonódásokról.
Mindegy. Így alakult. Haladt minden a maga útján. Amikor megláttak a lépcsőn, egyikőjük odakurjantott: "na, megjött a celeb!" - Ezen persze rögtön röhögtünk egy jót. Aztán folytatta a közös fényképezkedéskor: "nem állok melléd, mert benne leszek a Blikkben"!
Kiment a fiam a gátra. Érettségi szünet van, unja a tanulást, szóltak a haverok, hogy van egy kis meló, menni kell homokzsákokat tölteni, pakolni, a közelünkben mindenfelé szivárog a víz. Igaz, ez a Tisza mentén megszokott dolog, a Tisza hol fönt van, hol lent, ha sok az eső kiönt, ha kevés, akkor szép, homokos partján élvezzük a "bícs-fílinget", csapdossuk a szúnyogokat és jobb években átúszunk a túlpartra. Ezt az extrém sportot már vagy három éve nem gyakorolhattuk, mert latyak, meg sár, meg cuppogók, meg emberevő szúnyograjon kívül semmi nincs a parton. Part sincs. Úgy meg nehéz megközelíteni a folyót. De most nem erről akartam írni...szóval a fiam elment homokzsákot rakodni. Anyai szemem könnybelábadt, milyen együttérző ez a gyerek, mennyire dolgozik benne a szolidaritás,szenvedő embertársaink láttán.
Este szólt, hogy két liter kávét főzzek le. Három liter teát ráadásként és ne feledkezzek el a tíz szendvicsről se, amiből ne sajnáljam a belevalót. Tíz órát állnak majd kint, tördeltem a kezem, ennyit életében nem dolgozott egyhuzamban, mi lesz vele, jaj, jaj. Kentem a vajas zsömléket, raktam a szalámit, a sajtot, közben járt az agyam: ebédet csak adnak a "nemzeti gátvéder" csapatnak. Óvatosan meg is kérdeztem a fiamtól, biztos-e benne, hogy a szendvicseket nem a kutya eszi meg másnap. (Nagyon szereti a szalámis, vajas zsömlét, szinte már függő, rá van kattanva a gyerekek maradékára, amit összelapítanak a tankönyvek és kicsit tornacipő szaguk van.) Magyarán: főtt étellel csak megtömik őket, miközben zsákolnak az országukért.
Napidíjat adnak, világosított fel a fiam. Mire? A társadalmi munkára? Értetlenkedtem. Nem társadalmi munka a "gátvédelem", hanem "pénzes" meló, zárta rövidre a fiam. Persze, ő már azt sem tudja, mi a kommunista szombat, nem tudnak a mai gyerekek semmit se. Milyen az, amikor a gulyás ágyút betöltik és anyagi érdekek helyett a jó társaság és a tenni akarás gyűjti egybe az embereket. Nem tudják ők már, hogy milyen megalázó szombaton parkot és játszóteret építeni azon a településen, ahol az ember gyerekei tanulnak biciklizni és rúgják a labdát. Milyen megalázó az, amikor a haverokkal lehet tolni a talicskát, után egy jót dumálni, enni egy levest és felgurítani egy hideg kőbányait. Frászt se tudnak a mai fiatalok. Kérdezem a fiamat, hogy mennyit fizetnek a 10 órás munkanapért a "szervezők". 3500 forintot, mondta, vagyis 350 forintos órabért adnak majd. Kik? Fene tudja. Ebéd? Egy tányér meleg leves? Egy pörkölt? Egy jó szó? Egy baráti vállverés? Egy cinkos összemosolygás? Ugyan. Itt kemény fizetés van, nem várják senkitől ingyen a munkát, főleg nem a "gátvédelmet". Ebben az országban mindenki érdemei szerint van fizetve. A "gátvédelem" momentán ennyit ér. Az emberi szolidaritást piacosították és az "emberkereskedőknek" ennyi kötelezettsége van az élő munkaerő felé. Majd valamikor (valakik) dobnak 3500 forintot egy napra. Majd valamikor. Dobnak. Ha lesz kedvük. Az emberkereskedő szót egyébként nem én használtam először a katasztrófa hiénákra. De találónak és "ütősnek" tartom.
A magam részéről gyors számítást végeztem: szendvics, kávé, szénhidrát, fehérje, kalória, mosás a nap végén: summa: 3000 forint a másnapi "élő munka" előállítása. Szerintem a társadalmi szolidaritás jegyében gyűjtsünk pénzt azoknak a "szervezőknek", akik embereket gyűjtenek a gátakra, hogy kivonhassák magukat a bizniszből. A szervezők megmaradt pénzéből pedig főzzünk egy jó gulyáslevest azoknak a fiúknak, férfiaknak, akik kint güriznek térdig a vízben, egész nap. Alázzuk meg őket azzal, hogy nem kapnak "fizetést" papíron, de kapnak enni és abban a hitben telik el egy-két napjuk, hogy tettek valamit a hazájukért és nem gazdagítottak senkit - önmagukon kívül.
Kezd visszatérni az alkotókedvem. Nem kicsit. Nagyon.
A legutóbbi - annak is volt már pár hete - bejegyzésem egy nagy legyintés volt: á, lótúró, parlamenti patkóváltás, semmi egyéb, ami következik. Innen oda, onnan ide ülnek emberek, miközben a háttérben semmi nem változik. A Keresztapa marad, aki volt, irányítja a pénzügyi vonulatokat, viszi a pénzt és hozza, élvezi Putyin lelkes barátságát, sportklubokban húz magához vezető pozíciókat és az egész, ami a Parlamentben zajlik, marad együgyű színjáték. Elképzelem, erősen vizionálom, amikor Gyurcsány majd az ország házában replikázik. Az ő viccesen abszurd magabiztossága Torgyán Józsi bácsi hozzászólásait idézi majd, nyilván nagyon poénosak lesznek, jókat fogunk röhögni, amikor ejnyebejnye-teremburáját modorban leharapja a kormány fejét.
Amit fentebb olvastok, azt április 30-án megírtam. Aztán félretúrtam. Á, hagyjuk! Mi a fenéről írjak? Ismételgessem magam vagy írkáljak bonyolult cégkapcsolatokról, korrupcióról, kenőpénzekről, romániai olajlopásokról, lelkes vállalkozókról, akik "papíron" építkeznek, kereskednek és fejlesztik az országot? Minek? Kíváncsi erre valaki? Egyébként is: az elmúlt egy évben igyekeztem a hír igényemet leredukálni a TV2/HírTV/RTL/M1/DunaTV hírszolgáltatásaira. Ami ezekben nincs benne, az nincs is, magyarázgattam magamnak. Pontosabban: amiről a Célpont nem számol be, az nyilván nem érdekel senkit. Aztán rámentem a "gúglira", beütöttem valamit és elgondolkodtam: miért pont én vonuljak vissza a hímzőkörbe? Elfáradtam? Nem. Lelkiismeret furdalásom van? Nincs. Nincs mondanivalóm? De van. Ja, ha nem lesz olvasóm, akkor majd magamban motyogok.
De bízom bennetek kedves Olvasóim, hogy lesz még pár jó pillanatunk a NOLBLOGON.
Az alábbi kedves hozzászólás is sokat segített, hogy kibillentsen a passzivitásból.
"Én is örülök, hogy újra olvashatlak, de Te Viktornál is jobban kezded a közgazdászokat kiutálni a gondolkodásodból, elég rövidlátó és populista módon, amikor például a nyugdíjmodellről való közbeszédet nem keveselled hanem sokallod. Azt sem értem, hogy az, hogy senkikkel nem tárgyalsz hogy fog segíteni - akár Neked, akár a közönségednek, akár bárkinek."
Kösz, gyerekek!
Kedeves blogtársaim, aggódók, társadalmi kérdésekben túlérzékenyek!
Eltűntem. Saját akaratomból. Nem tárgyalok Gyárfással, tévékkel, újságokkal, abszolúte senkikkel. Figyelem és próbálom értelmezni a hazai helyzetet. Örülnék neki, ha "maffia-ügyekben" bárki nyitott lenne ebben az országban. De nem nyitott. Ezért jómagam és még páran rajtam kívül úgy döntöttünk, hogy nem döngetünk vasdoronggal, bunkós botokkal eleve zárt kapukat. Semmi értelme. Naponta tűnik el az illegális olajforgalmazás révén nagyjából 600 millió forint magán zsebekben. Üres az államkassza? Hát üres. Jön a Bokros, az okos közgazdász és azt mondja, minimálbért kéne adóztatni. Igaza van. Ebből csurran is meg cseppen is. Jön a másik nagyfejű közgazdász, az meg azt mondja hogy...igaza van. Orbánnak meg eleve igaza van, mert az összes közgazdászt immár kirúgta meg kiutálta a pártjából. Minek kellenek oda olyanok, akik nem plajbásszal számolják a casht, hanem mátrixokkal okoskodnak. Én is unnám saját magam, ha a kosztpénzt valami valószínűség számítás alapján állítanám be. A lényeg, hogy az országban semmi esélye nincs annak, hogy a következő választások bármilyen változást hozzanak. Egy-két vidéki tornatanár lecserél egy-két vidéki volt KISZ titkárt. Na és? Akkor mi van? Kérdezem két nagykorú gyerekemet, hogy mennek-e szavazni? Néznek rám, mint valami hibbant zombira. Szavazni? Kire? Megszólítja valaki az első szavazókat? A tizen-huszonéves választópolgárokat? Persze. Szavaznunk kell gyorsan róla, hogy 65 évesen vagy 70 évesen megyünk-e nyugdíjba? Lesz-e svéd modell? Ezek a fontos kérdések ebben az országban. Az, hogy naponta hány forint tűnik el adómentesen, - illegális tevékenységből - érdekcsoportok zsebében, az smafu. Az senkit nem érdekel, mert mindenki tudja, hogy ezek az igazán helyes érdekcsoportok pénzelik a remek pártokat. Azt mondja a kedvesem, hogy amíg nem jön valami plebejus párt, addig ne szenvesszük már magunkat hülye kérdésekkel. Amíg nem mondja egyetlen párt sem, hogy ne a minimálbért célozzuk meg, hanem a Sváb-hegyi villákat, addig ne foglalkozzunk politikával. Amíg olyan hülyeségeket beszél egy ország miniszterelnöke - aki érdekelt volt az ocsmány privatizációs stiklikben - hogy az embereket vissza kell vezetni a munkába, addig nincs értelme "pártokban gondolkodni". (A munka világába, ahol persze a remek szakszervezeti vívmányoknak köszönhetően nyugodtan lehet napi 12-16 órát dolgozni minimálbérért, amit aztán majd korszakalkotó módon megadóztatnak...etc...)
Szóval nem nagyon van mondani valóm. Csak annyi, hogy ebben az országban egyelőre semmi változás nem várható. A gazdasági maffia változatlanul marad a helyén és rángatja madzagon ki-ki a saját paprikajancsijait. Mondjuk persze én örültem annak az egy-két letartóztatásnak is. De kérdem én, a VOLÁN vállalatok vidéki összefonódásait miért nem piszkálják? Kik és miért ülnek olyan cég vezető tisztségviselői székében, ahol az üzemanyag felhasználás nem követhető és nem mérhető?
Bátrak országa.
Urbánus legendák a pénzről
olajos|2009. júl. 7. 8:46|16 komment, szólj hozzá te is!
csukott, szemmel
Az ország egyik felében szeles vihar dúl, míg a másikban pállodt-fülledt trópusi melegben a rizstermesztésen gondolkodunk. Július van. Proletár hozzászólását olvasom az Erről van itt (nagyba') szó írásomnál.
http://olajos.nolblog.hu/archives/2009/07/05/Na_errol_van_itt_nagyba_szo/
"Augusztus van. Egy dél-franciaországi kisvárosban vagyunk, egy panzióban, a
turistaidény kellős közepén. De sajnos már régóta esik az eső, ezért elég
rosszul megy a bolt....és persze mindenki marhára el van adósodva. Ekkor szerencsére belép egy gazdag orosz turista a kis hotelbe, a recepcióhoz megy és kér egy szobát. Lerak egy 100 euróst az asztalra, majd elirányítják a szobájába, ami a harmadikon van. A hotel tulajdonosa fogja a 100 euróst, és szalad vele a hús beszállítójához, hogy megadja neki a tartozását. A hentes azonnal fogja a 100 euróst és siet a nagykereskedőjéhez, hogy megadja neki a lóvét. A nagykereskedő sem rest, vágtat egyből a termelőhöz, Etienne gazdához, hogy kifizesse neki a disznókat, amit még korábban hitelre kapott tőle. Etienne gazda pedig fogja a pénzt és sebes malac
vágtában viszi Sophie-nak, a helyi prostinak, aki még a múlt hónapban nyújtott neki hitelben szolgáltatásokat. Sophie pedig boldogan sétál be a 100 Euróssal a mi kis hotelunkba, hogy kifizethesse végre a szobákat, amire felvitte a pasikat az elmúlt hetekben. Leteszi a pultra a százast. Ebben a pillanatban lejön a harmadikról a gazdag orosz. Kijelenti, hogy ez a szoba neki nem felel meg, és kéri vissza a pénzt. A tulaj odaadja, ő pedig fogja a százast és távozik. Nos: VÉGÜL NINCS KIADÁS ÉS NINCS BEVÉTEL ÉS MÉGIS MINDENKI KIFIZETTE AZ
ADÓSSÁGÁT !!!" - írod, kedves Proletár. Válaszul aztán csak nem tudtam megállni, hogy ne írjam meg neked, hogy rövidlejáratú, kamatmentes kölcsön nincs a pénz világában. Maximum barátok között. "Ez egy rövid lejáratú kamatmentes hitel volt. Kézből kézbe, zsebből
zsebbe. A bankok ilyet nem adnak, akármilyen kis időre is forgatják a
pénzüket mindig lesz kezelési költség, kamat, szerződési díj, mifene. A
gond akkor lett volna, ha az orosz elővesz egy csőre töltött pisztolyt
és bánatpénzt kér a hotel tulajdonosától az elvesztegetett idejéért. És
ha esetleg a kocsiját eközben ellopják a hotel őrzött parkolójából, mert mondjuk - dörzsölt lévén - előre megszervezte az önlopást, akkor még kárának
megtérítését is kéri. Így rögtön láthatunk egy csődbe ment hotel tulajdonost és egy nagyon jól járt milliomost.
A világ pénzügyei nem ennyire egyszerűek mint a példád. Válaszul írtad, hogy a "nagykereskedő sem rest, vágtat egyből a termelőhöz," részt tartod a
körforgás megakasztójának. Leginkább a mezőgazdaságban, de újabban az
iparban is ezt a tendenciát látod. Illetve a bankokat.
Guba hozzászólásával folytattuk az elmélkedést a pénzről, amely mindent szolgál, csak a felemelkedést nem. "Elég furcsa, hogy a
termelő-feldolgozó-nagykereskedő-kiskereskedő-fogyasztó láncolatba
nincsen árrés beépítve, mindenki ugyanazzal a százassal fizeti ki a
másikat. Nem igaz, hogy nincsen sem bevétel, sem kiadás, mindössze
arról van szó, hogy nagyon gyorsan zajlik le a folyamat és nincsen
értelme az időtényezőt figyelembe venni. Az igazi csattanó amúgy az
lenne, ha kiderülne, hogy az orosz túrista hamis bankóval fizetett,
aztán visszakapta ugyanazt a pénzt." Proletár válaszával közelebb kerültünk valamihez, amiről az elméleti közgazdászok sokat etetnek minket: "hamis bankó az is amikor egy elismervényt kap a termelő az áru
átvételekor,- ami után ráadásul adóznia kell- és a kifizetés késik
illetve elmarad." az urbánus legendák körében kering pár történet, ha úgy tetszik tanmese, fabula a pénzről. Hasonló történettel világította meg a
legenda szerint Kaleczky lengyel közgazdász (Keynes tanítvány )
Pilsudski marsallanak a New Deal lényegét. Betér egy cowboy a
vadnyugati ivóba és a kocsmárosnak ad száz dollárt, mondván, hosszabb
útra készül, nem akarja, hogy kirabolják. A kocsmáros pár évig
tisztességgel őrzi a pénzt, aztán úgy van vele, biztos lelőtték a
cowboyt és elszalad a festőhöz, az ácshoz meg a vasedénybe és rendbe
hozatja a csehót. Ez aztán beindítja a multiplikátor hatást, és a
festő, az ács, a kereskedő, stb is költeni kezd. Újabb néhány év múlva
a cowboy visszatérve azt hiszi, hogy rossz helyen jár. Virágzó várost talál a viskók helyén. Miután a kocsmáros kihálálkodta magát, közelebb
hajol és a fülébe súgja: "tudja az a 100 dolláros hamis volt, csak el
akartam terelni a figyelmet a nálam lévő pénzről!"
Nyilvánvalóan minden számlapénz, hitelpénz, amit mondjuk a Fed belepumpál a bankrendszerbe, az tulajdonképpen hamis pénz vagy fikció. Esetleg pénzrontás, amivel királyaink is éltek, ha gazdaságot akartak élénkíteni. Sosem önmagában jó vagy rossz valami, mert csak utólag derül ki, hogy segített vagy rontott a helyzeten. A politikusok azért korlátoltak és felelőtlenek, mert úgy hirdetik a beavatkozásaikat, mintha előre tudhatnák a hatását.
A politikusi válságkezelés tehát olyan mint egy piásan, láncfűrésszel, csukott szemmel végzett vakbél műtét.
Na, erről van itt (nagyba') szó!
olajos|2009. júl. 5. 23:04|48 komment, szólj hozzá te is!
a, én, máma, pénzemet
- Anyukám! Ne csinálj úgy, mintha te láttál volna már annyi pénzt, amennyit nem lehet elkölteni. Van annyi. Sőt! Kétszer annyi! Mit kétszer? Tízszer! Na, szóval a lényeg, annyi pénz jön itt nekünk mindenféle üzletekből össze, hogy nem tudunk tőle megszabadulni. Mert ha esztelenül költekezünk, ránk száll az APEH. Meg a VPOP a rendőrökkel együtt. Egyikkel sem érdemes ujjat húzni. A pénz jó. De ha sok van belőle: gond. Remélem érted! Nem vagy te buta, csak egy kicsit naiv, úgyhogy figyelj, most elmondom hogy jön vissza a pénz Magyarországra. Elmondom, miről van itt nagyba'szó! Ki kell vinnünk a pénzt Svájcba. Ez nem nagy ügy, erre már megvan az iparág, flottul megy minden. Illetve eddig flottul ment. Mostanában a svájciak is keménykednek. Eddig ha egy táska pénzt tettem be egy bankszámlára vagy háromra, a kutya se kérdezte, honnan loptuk, csaltuk. Manapság meg hirtelen minden bonyolultabb lett. Itt van ez a kurva sok pénz - meg ne kérdezd, hogy kurvákból-e, mert nem állok veled többet szóba! Persze, hogy abból is van némi kis megtakarítás. Ha az ember lányokat futtat az éjszakába', rosszul már mégse' járjon, nem igaz? Kurvára megy a pénz, mondta apám is, anyám is annak idején, más-más hangsúllyal. Hehehe. Szóval angyalom ide figyelj! Ne kalandozzon el a gondolatod mindenfele, mert nem az a lényeg, hogy a pénz honnan van, mert az az utolsó fillérig fekete, sőt, még mocskos is, tehát semmire nem megyünk vele, ha nem akarunk a sitten megrohadni. Én a magam részéről nem, mert klausztrofóbiás vagyok, úgyhogy szeretném inkább élvezni a munkám gyümölcsét. Svájc biztos hely, jó hely. Igazi paradicsom. Kulturált bankokkal, akiket nem érdekelt eddig az anyám neve meg hogy honnan a fészkesből hozom hetente az ötszázezer eurót.
Viszont mostanában el kezdtek okoskodni: azt mondják, hogy őket is kötelezik nemzetközi jogszabályok. Amíg csak a nácik pénze volt náluk, addig nem ugráltak az európai nagyfejűek. Most, hogy a csóró keletiek is tudtak egy kis pénzt keresni, naná, hogy elirigyelték. Meg ez a hülye válság...Úgyhogy van egy kis gebasz.
Adóelkerülés, "offshore" az még nem nagy baj, az kint nem számít bűncselekménynek. De a drogból, fegyverkereskedelemből, mifenéből származó pénzeket szeretik piszkálni. És elég itthon egy letartóztatás, akkor kész a baj, Svájcban kénytelenek adatokat kiszolgáltatni. Úgyhogy manapság úgy kell kivinni a pénzt, hogy itthonról kell egy papír, állami vagy valami önkormányzati megállapodás, hogy a pénz ilyen és ilyen beruházás háttere. Ez a garancialevél. A pénz ide-és ide csordogál vissza. Mindegy, hogy négyes metró vagy útépítés, a lényeg, hogy legyen egy papír valamelyik nagyfejűtől pecséttel. Érted kisszívem, ugye? Prufofan - így mondják. Ez kell nekünk. Hogy írják, hogy írják? Nem mindegy? (Profound Fund?:-) Nem tudom. Sosem írtam még le. Kell és kész! Mondtam. Klausztrofóbiás vagyok és a pénzemet is szeretném elkölteni. Lehetőleg szabadlábon kisszívem.
Címkefelhő
107 256 a Bábúk bent bloggerek bűzlés cigányozás Csak csukott csupa descartesi drogkartell Egyenesen egyszeri eltűnni én eredendően és extrém ez fejével fejszámolás fog fokozható főnök FSP gátvéder Gomorra gondolat gordonkázunk Gratulálok Helyőrség hogy Hol holtomiglan Honnan húzogat így Ijedtség inga itt ízlés jászparaszt jó jobboldali Jóistenbe jövőkép kád kampány Képben két kezdeményezés Ki kicsoda kint kísérlet következő közönség kriminológia legény legitimációs lenni leszámolás máma Már másodperc matematika meg megoldáshu misztikusok mozdulat ne nélkül nem Névsor nyakló nyújtózkodj olvasóimnak osztályharc óvatosan önzetlenek őriz örök pénzbeszedők pénzemet periféria píár sírok sósavas szemmel szeretet szervezett szív Szomorú Sztrájk Tagadás tagadása tisztánlátás túlélők üzenet válasz vasazók visszáru raktár Zsebibohócok- Szerzők
- Friss kommentek
Írástudók és oknyomozók, : "forgatókönyv készen van, levédve" Hát ez tök jó! Örülök. Komolyan... »
Írástudók és oknyomozók, : KerekesZs - így van. Ha a nyugdíj rendszer összeomlik, marad az... »
Írástudók és oknyomozók, : Olajos, ma Magyarországon un kirovó-elosztó rendszer működik, egyfajta társadalmi... »