Amíg élt, perben haragban álltunk. Utolsó találkozásunk is kínos negyedórát hozott. Egymás után szerepeltünk egy televíziós műsorban és amint belépett a vendégváróba, tottyos öregurak szokásos tempójában akart velem kezet fogni és már hajolt, hogy kezet csókoljon, de nem nyújtottam kezet. (Udvariasság címén nyalakodni, ezt eleve utálom, nem győzöm kezem a gatyám szárába törölgetni egy-egy "kisztihand" után, tehát ha nem róla lett volna szó sem hagyom...) Bizalmaskodó mozdulatát követően kénytelen voltam emlékeztetni: Irén mint olyan nem szereti őt,  ezért ne fáradozzon, nem vagyunk jóban.

Talán nem kellett volna 2007 nyarán, amikor a kórházban feküdtem, azt a bizonyos gyalázkodó cikket a Magyar Fórum címlapján leközölnie.

XIX. évf. 28. szám	KÖZÉLETI HETILAP	2007. július 12.
Irén mint olyan
Az SZDSZ sokadik felsülése a Duna-parton kezdődött. Ott feküdt a köveken megkötözve Mint Olyan Irén, az oknyomozó újságíró alapesete. Bevitték a kózházba, külön szoba várta, rendőr őrizte, orvosi látleletet ugyan nem adtak ki róla, de egyes sajtótermékek szerint agyműtétet hajtottak végre rajta, ami viszont nem akadá-lyozta meg a blogírásban. Ez magától értetődik. Ismerünk másik, hímnemű blogírót, aki ideggyenge létére blogot alkot és blogjait kormánypolitikaként kommentáltatja az általa fizetett sajtóval. O még agyműtét előtt van. Igaz, Irén is. De vissza a Duna-parti ...
Cs. I

http://www.magyarforum.hu/forum/2007/28/xix281_1.htm

Ebben nem csak valótlanságok szerepeltek, mint például a "külön kórterem", az "izraeli megszállás előkészítése", nem sorolom, hanem kifejezetten becsületsértő irományt sikerült kanyarítania lelkes olvasóinak. Rólam, akiről azt sem tudta, ki vagyok tulajdonképpen. Mondjuk egy három gyerekes anya, aki három magyar, remekbe szabott állampolgárt szült ennek az országnak (Magyarország)  mondhatnók a hazának. Ebből egy fiú. Tehát ott üldögéltünk kettesben negyed órát. Nem néztem rá, ő nem szólt hozzám, kínos volt, de magamban mosolyogtam. (Egy frászt könnyítek én a te helyzeteden! (figyelem, a vége kettős choriambus) - gondoltam magamban.)

Most még sem érzek megkönnyebbülést. Miért? Mert ugyan első fokon pert nyertem vele szemben, másodfokon pert veszítettem és még a végrehajtókat is rám küldte, szóval igazán rosszban voltunk. De osztom TGM nézeteit: a hazai fasiszták közül nem ő volt a legrosszabb.

http://hvg.hu/itthon/20120204_csurka_tgm_nekrolog

Kétségtelenül tudott magyarul, igazán jól fogalmazott, elbíbelődött ezzel a mi közös kincsünkkel, talán az utolsó jó dialógus író volt a kortárs irodalomban, az ilyen emberre mondják, az Isten haragjában csinált belőle politikust, pláne koncepciózus publicistát.

Hát, csak ennyit akartam írni Cs.I. halálhírére.