Tényleg, csak innen a pálya széléről figyelem, hogy megint hülyét csinálunk magunkból. Szalai Annamárián lovagolunk napok óta és az "üres oldalas" újságok hőstettét mantrázzuk. Oké, rendben van, ilyen még nem volt, tényleg izgalmas eljátszani a gondolattal, mi lenne, ha az újságok sztrájkba lépnek. Ezt ugyan én már 2006-ban mondtam, éppen itt lenne az ideje, hogy a sajtómunkások megvizsgálják, van-e értelme annak, amit csinálnak. Pl. az őszödi beszéd után komolyan kell-e venni Gyurcsány Ferencet? Úgy kell-e csinálni, mintha ő valóban egy hiteles ember lenne, akinek minden szava kincset ér az újságokban? Szerintem már akkor lehetett volna elkezdeni lázadni. Sőt, még korábban, jóval korábban. A Postabank regnálása idején. De nyugodtan, még ennél korábban is lehetett volna tiltakozni. Pl. Boros Péter miniszterelnöksége idején nyugodtan. Egy hetes sztrájkkal lehetett volna tüntetni, mondván elég nagy gáz, hogy egy Boros Pétert komolyan kell venni. Szóval a sajtó és szólásszabadság kontrolljáról és korlátozásáról beszélni egy olyan országban, ahol szabad internet használat van, azért enyhe túlzás. Ja, hogy az embereik elfoglalják az MTI-t és az MTV-t és a Duna TV-t meg még Szalai Annamária is? Hát nagy ügy. Mintha a stratégiai helyek elfoglalása nem lenne bevett politikai szokás és gyakorlat. De ettől még a szólásszabadság nem csorbul. Komolyan mondom, néha nézek ki a fejemből, mint egy zombi, hogy nem lehetünk ennyire beszűkültek. Egy maffia országban élünk és az a legnagyobb problémánk, hogy oda a szólásszabadság? Ami ráadásul nem is igaz? Oda a sajtószabadság? Ami persze rég igaz. De nem a FIDESZ miatt, hanem a tőkés érdekek érzékenysége miatt. (Kíváncsi voltam, a kilencvenes években, hogy a Postabank támogatását élvező újságokban lehet-e "tényfeltárni" a Postabank zűrös ügyeit. Nem lehet. Pontosan így hangzott a kíváncsiskodásomra a válasz: "tudod, nekünk a Postabank a támogatónk, azokon mégsem lehet taposni." Értem, persze. A magyar újságírás akkor szabad, amikor a tőkés csoportok és pártalapítványok támogatását élvező újságok szabadon írhatnak a  s e m m i r ő l. Aztán ha beteszi egy politikai erő a rosszarcú embereit egy helyre, akkor rögtön van téma, lehet írni arról, hogy miért pont őt. Hát csak. De ettől még nem omlik be egy demokrácia. Feltéve, ha tényleg demokrácia. És nem annak valami torz változata.

Elnézést, de muszáj ismételgetni, ami nem éri el az ingerküszöböt.

Nyugis szerint kommentelni sem lehetett a Hoppácska című írásomat. Tudom, most az üres oldalak fontosabbak, hiszen azzal meg lehet rengetni a FIDESZ hatalmát, fel lehet számolni a korrupciót és a maffia viszonyoknak véget lehet vetni. Bár én javallottam, hogy talán egy HírTV szintű, gátlástalanul golyózáport szóró televízióval talán többre lehetne menni, de nem baj, egyelőre ugyanott tartunk, mint 10 éve: "oda a sajtószabadság, oda a demokrácia" dumákat nyomatunk, ahelyett, hogy tennénk valamit: mondjuk dolgoznánk azon, hogy kiderüljön pl: ki gazdagszik az új "zászlógyáron"? Ki a rendőrség (új) ruha/gatya/cipő beszállítója? Nap mint nap elismételnénk, hogy kik, hogyan jutnak megrendelésekhez, kik, hogyan nyúlják le a költségvetési pénzeket a következő négy évben. Hogyan használják fel "folyó kiadásokra" a magán nyugdíjpénztár visszaállomosított részét. Kik, hogyan, mikor és miért? Szerintem üres lapok helyett a válaszokat kéne keresni és sulykolni. A nap 24 órájában huszonháromszor.

Az alábbiakban a "Hoppácska" című írást olvashatjátok újra.

Három napi dögrovás után ma délután éledni kezdtem. Gatyába ráztam magam, föltettem egy arcpakolást, hajamat beszárítottam és leültem az esti hírműsorok elé egy citromos teával. Egyszer csak Devecserbe kapcsolt a TV2, ahol egy üzletember saját költségén házat épít, tájékoztatott a tévé. A szám is tátva maradt. Mindjárt kitérek rá, hogy miért. Mert  Kolontáron és Devecseren csak nem sikerül megegyezni, kinek mennyit ért a háza, ezért állítólag a kármentő alapba befizetett egymilliárd forintnak sincs gazdája. De szerencsére vannak jószívű emberek, akik az Aktív és Hajdú "sómen" Péter kamerája előtt építkeznek, a száz leggazdagabb magyarok egyikeként.

Csipak "sómen2" Péter álmodozásból, maximalizmusból és optimizmusból csinált magának 16 és még valamennyi milliárdot. (Amekkorára 2010-ben a vagyonát becsülik...)

http://www.a100leggazdagabb.hu/index.php?m=person&nID=103

És most intézi, hogy mihamarabb szentté avassa Benedek, a pápa. Önzetlenül épít ugyanis egy házat Devecseren. Lesz játszótér is a kertben. És kilátás. És csicsergő madarak a fán.

http://index.hu/belfold/budapest/2009/05/12/szerzodest_bontottak_a_ferraris_parkolo_ceggel/

Csipak Péter kétség kívül impozáns figura.

http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:kL4ZFbuo8MUJ:hivatal.blog.hu/2009/05/14/pederke_interju_csipak_ferrari_peter_vallalkozoval+csipak+p%C3%A9ter&cd=10&hl=hu&ct=clnk&gl=hu

(Bocs, de ezt nem tudtam kihagyni...)

Kissé ugyan nyúlós és szirupos a sztori, amit a  meggazdagodásáról és tehetségéről írnak - nyilván a megrendelő igénye vezette a tollat -, hiszen mint tudjuk, ebben az országban két dolog nem számít: a tehetség és a gondolat. Minden más egyéb igen: a kapcsolatok, a bevállalósdi, a gátlástalanság, a törtetés, a korrupció és hagy ne soroljam tovább.

A 2000 októberében alapított Immobilia Zrt. első projektje a Deák Palota felújítása volt - írja a honlap Csipak Péter "bevállalásairól".

"Csipak Péter a Deák Palota felújítása során álmodta meg következő projektjét, a Deák Ferenc utca Deák tér és Bécsi utca közé eső szakaszának elegáns bevásárlóutcává alakítását. Az eredeti szépségében helyreállított Fashion Street tiszteletben tartja az elmúlt évszázadok építészeti örökségét, egyúttal jól illeszkedik a holding alapcélkitűzéséhez, a tematikus városfejlesztéshez."

Megálmodta, megnyerte a 39 éves, vendéglátóipari szakközépiskolát végzett fiatalember. Fogta és vitte. Na, nem élcelődöm tovább, ilyen karrier Magyarországon nincs. Nem hogy itthon nincs, máshol sincs. A vállalkozó apró lépések tízezreit teszi meg ebben az országban és ha valóban csak a "tehetsége és a szorgalma"  létezik, akkor nagyon nehezen, kínlódva, kiszolgáltatva  az évről évre változó jogszabályoknak tud előre haladni. Lassacskán, apránként, fogcsikorgatva. Ha csődbe nem megy, be nem dől a hitele, át nem verik, mint szart a palánkon vagy le nem csukják. Ez a reális vállalkozói lét Magyarországon.

Csipak Péter hablatya a "belvárosi projektfejlesztésről" és a sikerről kamu. Olyan kamu, mint a kolontári/devecseri kárfelmérés és jótékonysági média építkezés. Vannak persze ügyes fiúk, olyanok, akik a katasztrófa helyzetet is képesek önépítésre és önmaguk sztárolására használni. Ehhez nyilván az alumíniumipar új korifeusa is hozzá tudna szólni, hiszen egyes források azt erősítik: Bakondi a FIDESZ első kormányzása alatt szerzett magának jó pontokat az árvízi védekezés során. Ne felejtsük: ekkor a tankereket már cserélték a billencsekre. Ez volt az igazi üzlet. Meg persze a belvárosi építkezés, ahová tárt karokkal várták a 29 éves kezdő vendéglátós ingatlanfejlesztőt, hogy fénysebességgel tízmilliárdost csináljanak belőle.

Három napi dögrovás után ma délután éledni kezdtem. Gatyába ráztam magam, föltettem egy arcpakolást, hajamat beszárítottam és leültem az esti hírműsorok elé egy citromos teával. Egyszer csak Devecserbe kapcsolt a TV2, ahol egy üzletember saját költségén házat épít, tájékoztatott a tévé. A szám is tátva maradt. Mindjárt kitérek rá, hogy miért. Mert  Kolontáron és Devecseren csak nem sikerül megegyezni, kinek mennyit ért a háza, ezért állítólag a kármentő alapba befizetett egymilliárd forintnak sincs gazdája. De szerencsére vannak jószívű emberek, akik az Aktív és Hajdú "sómen" Péter kamerája előtt építkeznek, a száz leggazdagabb magyarok egyikeként.

Csipak "sómen2" Péter álmodozásból, maximalizmusból és optimizmusból csinált magának 16 és még valamennyi milliárdot. (Amekkorára 2010-ben a vagyonát becsülik...)

http://www.a100leggazdagabb.hu/index.php?m=person&nID=103

És most intézi, hogy mihamarabb szentté avassa Benedek, a pápa. Önzetlenül épít ugyanis egy házat Devecseren. Lesz játszótér is a kertben. És kilátás. És csicsergő madarak a fán.

http://index.hu/belfold/budapest/2009/05/12/szerzodest_bontottak_a_ferraris_parkolo_ceggel/

Csipak Péter kétség kívül impozáns figura.

http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:kL4ZFbuo8MUJ:hivatal.blog.hu/2009/05/14/pederke_interju_csipak_ferrari_peter_vallalkozoval+csipak+p%C3%A9ter&cd=10&hl=hu&ct=clnk&gl=hu

(Bocs, de ezt nem tudtam kihagyni...)

Kissé ugyan nyúlós és szirupos a sztori, amit a  meggazdagodásáról és tehetségéről írnak - nyilván a megrendelő igénye vezette a tollat -, hiszen mint tudjuk, ebben az országban két dolog nem számít: a tehetség és a gondolat. Minden más egyéb igen: a kapcsolatok, a bevállalósdi, a gátlástalanság, a törtetés, a korrupció és hagy ne soroljam tovább.

A 2000 októberében alapított Immobilia Zrt. első projektje a Deák Palota felújítása volt - írja a honlap Csipak Péter "bevállalásairól".

"Csipak Péter a Deák Palota felújítása során álmodta meg következő projektjét, a Deák Ferenc utca Deák tér és Bécsi utca közé eső szakaszának elegáns bevásárlóutcává alakítását. Az eredeti szépségében helyreállított Fashion Street tiszteletben tartja az elmúlt évszázadok építészeti örökségét, egyúttal jól illeszkedik a holding alapcélkitűzéséhez, a tematikus városfejlesztéshez."

Megálmodta, megnyerte a 39 éves, vendéglátóipari szakközépiskolát végzett fiatalember. Fogta és vitte. Na, nem élcelődöm tovább, ilyen karrier Magyarországon nincs. Nem hogy itthon nincs, máshol sincs. A vállalkozó apró lépések tízezreit teszi meg ebben az országban és ha valóban csak a "tehetsége és a szorgalma"  létezik, akkor nagyon nehezen, kínlódva, kiszolgáltatva  az évről évre változó jogszabályoknak tud előre haladni. Lassacskán, apránként, fogcsikorgatva. Ha csődbe nem megy, be nem dől a hitele, át nem verik, mint szart a palánkon vagy le nem csukják. Ez a reális vállalkozói lét Magyarországon.

Csipak Péter hablatya a "belvárosi projektfejlesztésről" és a sikerről kamu. Olyan kamu, mint a kolontári/devecseri kárfelmérés és jótékonysági média építkezés. Vannak persze ügyes fiúk, olyanok, akik a katasztrófa helyzetet is képesek önépítésre és önmaguk sztárolására használni. Ehhez nyilván az alumíniumipar új korifeusa is hozzá tudna szólni, hiszen egyes források azt erősítik: Bakondi a FIDESZ első kormányzása alatt szerzett magának jó pontokat az árvízi védekezés során. Ne felejtsük: ekkor a tankereket már cserélték a billencsekre. Ez volt az igazi üzlet. Meg persze a belvárosi építkezés, ahová tárt karokkal várták a 29 éves kezdő vendéglátós ingatlanfejlesztőt, hogy fénysebességgel tízmilliárdost csináljanak belőle.

"Ez év júliusában, amikor már Polt volt a legfőbb ügyész, az ügyészség nyomozást indított Nógrádi Zsolt, az olajbizottság tanújának vallomásával kapcsolatban. Nógrádi ugyanis számos közéleti személyiséget hozott kapcsolatba az olajmaffiával. Többek között Pintér Sándor belügyminisztert is. Az ügyészség alig egy hónapos nyomozás után közölte: bűncselekmény hiányában megszüntetik a nyomozást az adócsalás bűntette és más bűncselekmények miatt indult ügyben Lezsák Sándor MDF-es képviselővel, Szabó Iván volt pénzügyminiszterrel, Pintér Sándor korábbi rendőrfőkapitánnyal, jelenlegi belügyminiszterrel, valamint az MSZP meg nem nevezett pénztárnokával kapcsolatba hozott cselekmények tárgyában. Polt Péter elmondta, a fent említett személyek nem hozhatók összefüggésbe bűncselekmény elkövetésével. Az ügyészség Nógrádinak csak azokat a kijelentéseit vizsgálta, amelyeket az ügyészségen hivatalos jegyzőkönyvbe mondott. Így például az RTL Klub Akták című műsorában elhangzott vádakra nem terjedt ki a vizsgálat, mivel az ügyészség csak azokkal kapcsolatban tud eljárást indítani, akik hatóság előtt vádoltak meg személyeket bűncselekmény elkövetésével."

Ezt a cikket az Origó oldalán találtam. Itt olvashatjátok a teljes szöveget.  http://www.origo.hu/itthon/20000828polt.html

A vastag szedést már én buheráltam bele, csak azért, mert  azt akartam, figyeljetek a részletekre: egy hónapos nyomozás után még egy közúti balesetet sem szoktak lezárni, de talán még egy pénztárcalopást sem. Arról pedig inkább nem nyitnék vitát, hogy az ügyészségnek egy-egy ügy kivizsgáláshoz mi mindent van joga ellenőrizni és ellenőriztetni. Polt Péter tehát egy kompetens személy, akit balról jobbra ezek szerint elfogadnak és tisztelnek majd, hiszen ahogy ő mondta első beiktatásakor:

"A legfőbb ügyész az én felfogásomban nem a törvényesség legfőbb őre, hanem a közérdek védelmezője a törvények uralmának biztosítása alapján".

Hát, ha ez így van, akkor elég komoly értelmezési zűrzavar van a legfőbb ügyész tevékenysége körül. A közérdek az olajügyek kapcsán természetesen a gyors elsikálás volt. A törvényesség pedig? Ezek szerint nem számított. Pontosabban: a legfőbb ügyész szemében nem volt annyira fontos, mint a közérdek. Persze Magyarországon - tudjuk - a törvényeket/jogszabályokat a lúzerek és a hülyék tartják be csupán , az önkénes jogkövetés pedig szitokszó. 8-10 évig elhúzott vádemelések és gyors, takaros kis ügyészségi eljárások (ld. mint fent egy hónap) közül választhattak azok, akik tudták: annyit tudnak a díszes politikai elit seftes ügyeiről, hogy bárkit, bármikor magukkal ránthatnának, ha az ügyeiket nem kezelik kellő gondossággal, a közérdek elsődleges szempontjai szerint.

Amikor a Mese Cukrászdában elmesélte egy biztosítási ügynökké züllött exbróker barátom, aki a pesti tőzsde indulásakor még tulajdonosa volt az egyik legmenőbb mai brókercégnek, hogy miért kell neki máig ügynökösködnie, minden megvilágosodott.

- Bagóért eladtam a részemet.- mondta.

- Ilyen hülye voltál? - kérdeztem.

- Nem, ennyire okos. Mert egy toll és egy pisztoly volt az asztalon. Meg a szerződés.

"Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter azt mondta: azok a magánpénztári tagok, akik nem lépnek át az állami rendszerbe, azok nem kapnak állami nyugdíjat."

Vagyis elveszíthetik nyugdíjuk háromnegyed részét úgy, hogy a nyugdíj járulékot továbbra is levonják tőlük.

http://www.tfo.hu/i/c-epelmeju_ember_csak_politikai_celbol_valasztja_a_maganpenztarat-menu-cimlap-submenu-onearticle-news_id-418630-red-top.html

Ilyen ajánlatot elképzelni nem tudtam a mai napig. Még most sem hiszem. Pedig láttam már ezt-azt. Matolcsyról sincsenek kétségeim, láttam, kiknek fizetgetett az előző országlása idején pénzeket. Ezért be is pereltek, meg is fenyegettek. A rágalmazási pert megnyertem, a polgári igényéről az említett "úriember" pedig lemondott. Ennyit a kapcsolatokról és arról a világról, amelynek fényes jelenését tisztán lehet látni...majdnem hozzátettem még valamit, de nem szeretnék pártoskodni. Van egy-két lesittelt már a túloldalon is, akik nem tudták hol a határ, akik azért lettek a politika közelébe küldve, hogy lopjanak és hazudjanak. Úgy látszik, ez most folytatódik, de van hozzá ez a kétharmad maszlag, amivel valóban, egy alkotmányos demokráciában nem lehet mit kezdeni.

Manci néni 16 hektáros ártéri erdejéért egy maffiózó felvásárló  - a 16 millió forintos reális ár helyett -  négy millió forintot kínált. Úgy látszik, a maffia szeret negyed áron vásárolni és ajánlatot tenni. 300 százalékos haszonnal még a tisztességesebb uzsorások sem dolgoznak, de a tisztesség az a legkevésbé érdekes ma Magyarországon. Persze ebben nem Matolcsy a hibás, nem Orbán, hanem a politikai elit mindenestül. Az ország nagyjából egy vágóhíd előtt toporgó marhacsordára emlékeztet. Azon gondolkodtam, az emberek vajon tudják-e, hogy mi folyik a fejük fölött és a hátuk mögött. Hogy maffia ajánlatokat tesznek a megtakarított pénzükre, majd kényszerrel, erővel és zsarolással elfogadtatják velük? Kötve hiszem. Amikor Manci néném nem adta az erdejét negyedáron, elkezdtek furcsa dolgok történni a háta mögött. Például szervezett keretek között, jelentős gépekkel felszerelkezve, az éj leple alatt kivágtak 1000 köbméter fáját. Aztán valahogy arra mentek a környezetvédelmi felügyelők, akik rögtön megbírságolták Manci nénit 700 ezer forintra, mert kivágta a fáit az ártéri erdőből. (Természetvédelmi terület.) Manci néni persze bizonygatta, hogy nem ő, dehogy ő vágta ki, voltak tanúi, megtalálták az orrgazdát, azt is aki elszállította a fát, de a rendőrség valahogy mégsem tudta kinyomozni az ügyet, nem látott ok-okozati összefüggést a cselekmények sorában, így bűncselekmény hiányában a büntető eljárást megszüntették. A bírság maradt. Manci néni várja, mikor kopognak hozzá be újból...egy újabb ajánlattal.

Találtam egy régebbi térképet a magyarországi vezetékekről. Elég sok fejtörést okozott nekem, hogy milyen vezetékeken lehet még olajat lopni, csempészni, kimenteni, lenyúlni, kifehéríteni. Mert Magyarországon igen sok, mondhatni jelentős mennyiségű ellenőrizetlen mennyiségű és minőségű olajszármazék van még forgalomban. Elég sok, mondhatni ismeretlen eredetű cucc kering a piacon, ami természetesen a fogyasztókat is megtéveszti - károsítja - de alapvetően az ellenőrizetlen és jövedéki adó alól kivont forgalmat növeli. Ezen a térképen világosan látszik, hogy Románia irányába szép kis vezeték volt (van?) kiépítve. Ezen feltehetően nem megy - mi is menne? - az olaj, hanem jön. Az a kérdés, hogy be van-e már dugaszolva és ha bedugaszolták, kik dugaszolták be? Mert ahány kérdés, annyi válasz. Kétszer ugyanazt senki nem mondta, igaz, kétszer ugyanazt a kérdést is nehéz feltenni olajügyben Magyarországon. Mindenféle válaszok keringenek - innen, is onnan is - de nehéz eldönteni, hogy éppen, pont, a kérdés feltevésének órájában ki mond igazat. Én most olvasóimat, benneteket Barátaim, egy kis együttgondolkodásra hívlak. Nézzük a vonalakat és próbáljuk kitalálni, hogy kik és hogyan élnek még ma is szépen és jól és nem szerényen abból a forrásból, amit már régen el kellett volna zárni az aktuális kormányoknak.

Böngészgetem a 2011-es év költségvetési előirányzatait. Megmondom őszintén, zavar engem, hogy léteznek úgynevezett pártalapítványok. Még jobban zavar, hogy a pártalapítványok a költségvetésből élnek, az ott feltüntetett pénzekből éldegélnek, abból osztanak és jótékonykodnak és minősítenek és támogatnak. A kurátorok az adófizetők pénzén lesznek eleve "jóemberek", hiszen azt osztják (vissza), amit -tessék kérem böngészni - az állami nagy kalapból kapnak. Ez nagyon jó móka, abszolúte tisztességes és törvényes. A pártok ugyanis - akik az utóbbi években a törvényeket alkotják - a pénz osztásban és lenyúlásban tökéletesen egyetértenek. Balra egyet jobbra kettőt, aztán jobbra kettőt, balra egyet. Közben persze takarékoskodni is kell, megtakarítani a költségvetésben milliárdokat. Persze, tudom, hogy a magyar pártalapítványok a pártfinanszírozás sötét lovai. Azt is, hogy ez a vita nem új keletű. De tulajdonképpen minden évben elgondolkodtatnak a tételek.

Pártalapítványok támogatása (millió forint)
1 Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány 611,7
2 Táncsics Mihály Alapítvány 259,8
4 Ökopolisz Alapítvány 80,4
5 Barankovics István Alapítvány 69,4
6 Antall József Alapítvány 28,3
7 Tartalék 211,3

Aztán elgondolkodtam, hogy mit keres a XIII. - Honvédelmi Minisztérium  - fejezetében a fejezeti kezelésű előirányzatok között, az "alapítványok, közalapítványok" támogatása között a Magyar Futball Akadémia Alapítvány támogatása 50, azaz ötvenmillió forinttal.

Oké, nem kell magyarázkodni, tulajdonképpen értem. Egyszeri polgárként alig várom, hogy végre az adófizetési kedvem megnövekedjen. Változatlanul nem látom a garanciát arra, hogy az adófizetők pénzéből utak épülnek, jó színvonalú orvosi ellátás lesz....hm...nem tudom elmeséljem-e. Le leszek tolva, érte, de nem bánom, muszáj megemlítenem egy személyes történtet az egészségügyi ellátás színvonaláról. Nagylányom hazajött pár hete a főiskoláról és marhára fájt a bölcsesség foga. Elmentünk először a helyi ügyeletre, ami pénteken délután nem működik. Aztán autóba ültünk, elmentünk a megye székhely legnagyobb kórházába, ahol pénteken délután kettőig vannak és majd hétfőn reggel lesznek legközelebb - tudtuk meg egy kedves nővértől. Fogat nem  vizsgálnak a szájsebészeten hétvégén, maximum szájat varrnak össze ha felreped egy verekedésben, világosított fel a nővérke. A lifttel lefelé menet - ösztöneimtől vezérelve - megszólítottam két mentőst, hogy szerintük mi a teendő egy ilyen csúnya és fájdalmas foggal pénteken délután. Pálinka. Mondta az egyik. rezzenéstelen arccal. Azzal kell öblögetni. A másikuk hozzátette, hogy tenni kell bele borsot, mert abban van lidokain. (Fájdalomcsillapítókat nem javasolnak, mert attól rossz lesz a gyerek a közérzete. Azt nem tették hozzá, persze ha arra is iszik pálinkát, akkor nem lesz rossz, éppen ellenkezőleg.) Igazán tanácstalan voltam, kicsit ténferegtünk még a kórház területén, lányomat kérdeztem, nem akarja-e, hogy pofán vágjam, mert akkor visszamehetnénk szájat varratni és rögtön előhozakodhatna a fájós fogával is. Pár perccel később egy automatás kávénak címkézett mosogatólé után beültünk a kocsiba és kihajtottunk a parkolóból. Utolsó próbálkozásom a sorompókezelő volt. Tőle is megkérdeztem, nem tud-e valakit ebben a városban, aki esetleg pénteken délután még elérhető és ránéz a lányom fogára. Rögtön mondott egy nevet és címet, a nyugdíjas doktor úr 25 évig volt a kórház szájsebészetének osztályvezető főorvosa, tíz éve nyugdíjban van. Talán még működik a magánrendelője, mondta a fiatalember. Ő a legjobb - tette hozzá - persze csak ha még él - bizonytalanodott el kicsit. Elindultunk a megadott címre, a gyereknek fél óra múlva nem volt bölcsesség foga, másnap pedig már kutya baja sem volt. Persze fizettem, mint a katonatiszt, de sebaj, üsse kő, Isten neki fakereszt, haladjunk.

Szerintem Orbán Viktor és kreatív csapata is így van ezzel. Amin nem lehet változtatni, azt nem kell bolygatni. Tovább. Millió forintban.

Terrorelhárítási Központ 12 764,0
1 Működési költségvetés 123,0
1 Személyi juttatások 5 540,9
2 Munkaadókat terhelő járulékok 1 511,6
3 Dologi kiadások 1 900,0
2 Felhalmozási költségvetés
1 Intézményi beruházási kiadások 3 344,0
2 Felújítás 590,5

Ezt sem tudom mi, de már ez is a BM fejezetében szerepel:

Nemzetközi Oktatási és Polgári Válságkezelési Központ 688,9
1 Működési költségvetés 368,5
1 Személyi juttatások 402,1
2 Munkaadókat terhelő járulékok 115,5
3 Dologi kiadások 526,8

Itt is jó kis suska van, lehet hajtani, igyekezni szépen, hogy a költségvetési szép, nagy zseb megnyíljon.

Rendőrség informatikai fejlesztési feladatainak támogatása 2 600,0
1 Működési költségvetés
3 Dologi kiadások 110,8
2 Felhalmozási költségvetés
1 Intézményi beruházási kiadások 2 489,2

És így tovább, tovább, tovább, lehet csemegézni, nézegetni, hogy mi minden nincs és egyszerre van ebben a remekműben. Nem hiszem, hogy elhiszem, míg ők ketten ki nem purgálódnak a magyar politika színteréről, hogy a lopovárin és a hazudozáson kívül bármi jöhet.

Most, hogy betettétek Daróczi Dávid édesanyjának levelére írt szívélyes kormányzati reakciót, elgondolkodtam.

http://www.blikk.hu/blikk_aktualis/orban-levelben-uzent-daroczi-anyjanak-2032561

Orbán Viktor fogadta vagy fogadni fogja a vérző szívű édesanyát. Ez szép tőle. Igazán megható. El is morzsoltam én is egy könnycseppet a szemem sarkában, mert én is édesanya vagyok és egyébként is, megrázó médiaheccelés folyt szegény egykori szóvivő halálával kapcsolatban. Nem akarom az eseményt úgy felidézni, hogy ne szögezzem le: Daróczi Dávid valós öngyilkosságában nem hiszek. Azt, hogy önkezével véget vetett az életének, az lehetséges. De hogy a háttérben egy szimpla depressziónál és szerelmi csalódásnál több állt, abban bizonyos vagyok. A pénz, az a kurva pénz, ami itt és ott mint igény, követelés vagy szimpla matéria felbukkan, az mindig elgondolkodtató. Persze csak azoknak, akik mondjuk komolyan veszik a szakmájukat és valóban ki akarják deríteni, hogy egy öngyilkosságban esetleg közreműködött-e még valaki? Fenyegették-e, zsarolták-e, befolyásolták-e, esetleg pszichotróp anyagokkal ellátták-e halála előtt?

Tudjuk jól, a pesti éjszaka kemény világ. Farkastörvények uralkodnak és jól leosztott feladatok jutnak az éjszakai (al)világ szereplőinek. Kár mellébeszélni, az ellenőrizetlen készpénz az éjszakai életben keletkezik akkora mennyiségben, amit néha tisztára mosni is bajos. Persze kevésbé bajos a drogkereskedelemből és lányfuttatásból (továbbá fegyverkereskedelemből) származó pénzt tisztára mosni, ha a politikai mainstream egy-egy igazolással látja el a külföldi bankbetétekben elhelyezett összegeket. Úgy is mint: állami és önkormányzati beruházások, út-és vasút építés, kármentési alap, szenyvíz-és csatornaépítés, metróépítés, gáztározók, etc...Elég egyszervű meggyőzni egy-egy minisztert, hogy bizonyos összegek mellé rendeljen már egy igazolást arról, hogy az a pénz, amelyet egy esetleges külföldi bankbetétben elhelyeznek, az tulajdonképpen a magyar vasút felújítására lesz rendelve. Persze bukott így már le maffiózó,  a közelmúltban egy liechtenstein-i bankbetétet egy az egyben zároltak, mert az orosz vasútvonalak privatizációjára rendelt összeg mellé írt igazolás nem fedte még az erős fantáziájú bankárok számára sem a pénz eredeti rendeltetését és persze származását sem igazolta megnyugtató módon. (Nem akarják a következő száz évben privatizálni ugyanis az orosz államvasutakat, csupán az Orosz Vasutakból (RZSD) a kormány 25 százalék mínusz egy részvénnyit értékesít 2013-2015 között. És az összeg  egyébként akkora volt, hogy abból egyébként egy kisebb államot is meg lehetett volna alapítani..) Szóval tudunk már zárolt külföldi bankszámlákról, olyan történetekről, amikor az alvilág és a politika tulajdonképpen egy és ugyanazon az ügyön dolgozik: a gátlástalan pénzcsináláson.

Sajnos, az elmúlt hónapokban a lányok visszakerültek az utak mellé. Eddig a főútvonalak mellett nem nagyon lehetett látni strichelő lányokat. Nem volt ildomos a főutak mellett állfogálni és feltehetően szerencsés sem, mert a lányokat begyűjtötték vagy elküldték a...kik is? Feltehetően rendőrök. A kormányváltás óta viszont a lányok ott álldogálnak ismét: a 4-es úton, a 44-esen, az 54-esen, a fene tudja hányason. Sokan és sok helyen. Ismét.

Tegnap óta kutatlak, kereslek, te titokzatos idegen, aki miatt egy osztrák újságíró kolléga felhívott. Zili. 90-es komment. Ki ez a tag? Kérdezte tőlem. Fogalmam sincs ki vagy, de lekötötted a figyelmünket az oldalon. Kollégám kérte, adjam meg az elérhetőségedet, hogy megszólaltathasson a Profil című lapnak. figyelemmel kísérte azokat a szakszerű és tényszerű hozzászólásokat, ami a Vörösiszap

http://olajos.nolblog.hu/archives/2010/10/05/Vorosiszap/

című írásomnál benneteket gondolatok megfogalmazására ösztönzött.

Engem mondjuk a 82-es komment fogott meg:

"Mint műszaki ember sok zagytározót láttam, de ilyet még nem. Persze megfelelő üzemeltetés és karbantartás mellett az ilyen méretüt is lehet üzemeltetni, olcsó is, de engem az orosz rulettra emlékeztet az egész. Ott 1:6 arány volt meghalásra, hát itt is kb. annyi. És ez nagy kockázat. Mi lett volna a biztos megoldás? Hát az, hogy ezt az irgalmatlanul nagy területet úgy 20-25 kazettára kellett volna osztani. Így, ha egy kazetta megsérül (pl. úgy átszakad a gát mint most) vagy kis mennyiség ömlik ki, minimális kárt okozva, ha meg belső kazettánál van sérülés, a többi kazetta megfogja a zagyot. Persze ez pénzbe került volna, de mindenesetre a költségei jelképesek lettek volna a mostani kárhoz képest, az emberek sorsa meg ezeket úgy se érdekli.
Mielőtt valaki azt mondja, hogy utólagosan okos vagyok, első munkahelyemen (úgy 42 éve) az ablak egy zagytározóra nézett. Acetiléngyár volt a szomszéd, a karbidból visszamaradt karbidmeszet tárolták (olyan mint az oltott mész). Hogy hogyan? A mindössze fél futballpályányi terület 9(!) kazettára volt osztva. Nem is volt balhé soha!

Meg a 82-es

"A vörösiszap (és általában zagy) tárolás szakmai rejtelmei előtt néhány általános dolog:
1. Az EU szerint ez nem veszélyes anyag! Dehogynem az, csak a megfelelő lobby kibulizta ezt a minősitést, és ezzel az aluminiumkohászati ágazat több milliárd euró extrapofithoz jutott.
2. Az EU minősitésre hivatkozva csak a gátszakadás fizikai hatásai miatt fogják jó esetben felelősségre vonni Őket, nem pedig közveszélyokozás és környezetpusztitás miatt, hiszen az anyag nem veszélyes! És nyugodtan fürdethet Pintér bárkit az iszapban, biróság előtt lengetni fogják ezt az állasfoglalást.
3. Boritékolom, hogy a végén a portást állitják biróság elé! A nagykutyák ugyanis meg tudják fizetni a Bárándy-klánt, Magyart, meg a többi befolyásos ügyvédet. A sárban fuldokló plebsen meg csak röhögni fognak.
4. Tudomásul kellene venni mindenkinek, hogy az ipar minden szegmense nagyon veszélyes szakterület. Mig ezeket "menedzserek" (többnyire jogászok, közgazdászok, de láttam tanitót(!) is) vezetik, akik hozzáértése csak a költségcsökkentésig terjed, ezek az esetek ismétlődni fognak. Láttam a légifotókat. Egy huszadrangú műszaki is szívgörccsot kap a tárolás módjától. (ld. később)
5. Mielőtt valaki azt mondja, hogy a szoc.-ban ilyen nem volt, hát közlöm hogy volt, legfeljebb nem fújták fel. A régi vezetői mentalitásra jellemző a győri ívkemence robbanás (ott is voltak halottak), ahol a frissen falazott csurom viz ívkemencébe töltötték be az olvadt vasat (gőzrobbanás történt azonnal), mert Ede bácsi (nevelőapám üzemvezetősége idején volt beosztott forgácsoló később sztahanovista, még később Rába vezér) nem engedélyezte a szükséges száradási idő kivárását. Na kit csuktak le?
6. A lobbyk a szoc.-ban is működtek! Pl. régen a szabvány szentírás volt a plebsnek. De minden szabványlap alján volt egy mondat: A Szabvány hatálya alól csak a Szabványügyi Hivatal Elnöke adhat felmentést. Adott is rendesen!!! Na persze nem mindenkinek...

Kérlek Zili, titokzatos és figyelemre méltó idegen, hogy ha szívesen vállalnád a nyilatkozataid mögött az arcod és a neved egy osztrák lapban, valahogy jelentkezz. A mai világban, az információs fénysebesség korában nagyon nehéz olyan véleményt, írást, beszélgetést, kommentet, cikket, tévéműsort, internetes oldalt találni, ami mellett az ember szívesen elidőzik.

Köszönöm nektek, hogy az elmúlt két napban a tárgyilagos és viszonylag szenvedély mentes írásaitokkal hozzájárultatok ahhoz, hogy az oldalra több, mint 2800 olvasó látogatott/kattintott.

Zili, neked külön is köszönöm. Kérlek, maradj még velünk egy kicsit.

Tegnap óta elképedve bámulom a televízió hírműsorait, ide-oda kattogtatva és meredek az internetes hírszolgáltató portálokra. A vörösiszap áradás megbénított a szokásos teendőimben. Figyelem az egyébként szimpatikus Illés Zoltánt, hogy jön ki ebből az ügyből a környezetvédelmi tárca. Mert kétségtelen, a környezetünket ért támadások sorozata az elmúlt húsz évben elképesztő méreteket öltött. Igaz, eddig hasonlóan tragikus, égési sérüléseket és három ember - köztük egy kicsiny gyermek - halálát okozó veszélyes hulladéknak minősített iszap áradásáról még nem hallottunk. Láttuk tíz évvel ezelőtt a Tiszában mázsa számra pusztult halakat és a megrendült, könnyes szemű embereket, de maró vegyületek utcára törése eddig elkerülte az országot.

Eme oldalon sokat beszéltünk viszont az extraprofitot eredményező tevékenységeket követően hátrahagyott, környezetet szennyező és fertőző hulladékok jelenlétéről. Mert egy-egy - akár legális, akár illegális - tevékenység során keletkező haszon mértéke csak akkor lehet pofátlanul nagy, ha a termelés költségei során felmerülő melléktermékekkel a vállalkozás (legyen szó fehérgalléros bűnözői kör befektetéséről vagy nagyhírű multi cég nyomulásáról) nem foglalkozik. Elegánsan megfeledkezik arról, hogy a termelés melléktermékekkel jár. Tény és muszáj ebben a blogban leírni, hogy Magyarországon az elmúlt húsz évben csodálatosan és hibátlanul felépültek a  szervezett bűnözés bástyái. Sikerült állami szintre emelni a magántulajdon keretei között mindazt, amiért korábban a szocializmust szidtuk. A privatizáció, mint a szervezett bűnözés fontos melegágya még kiaknázatlan terep az oknyomozóknak. Tudjuk jól, hogy a stratégiai fontosságú helyeket a tőke mozgás szempontjából azok a nagyüzemek jelentették, ahol nagy kapacitású tárolók voltak fellelhetőek mondjuk a jelentős helyen lévő ingatlanvagyon mellett. Az, hogy az iparhoz egykor szakember tudás is társult, az teljesen jelentéktelen volt, hiszen embert mindig mindenre lehet találni. Megtanultuk az elmúlt években, hogy az ember az egy pótolható kellék. Ha valakinek valami nem tetszik, akár szakmai szempontból, akár emberi viselkedés tekintetében, akkor odébb állhat, elmehet. Nos, a menedzsmentek nagyjából az emberek érzékenységi küszöbére játszottak a hírhedt privatizációs ügyletek kapcsán (is). Akinek nem tetszik, mehet a fenébe. És mentek is az emberek, fogták a kis végkielégítésüket  és lettek magánvállalkozók továbbá alapítottak cégeket - csőstül. Akinek volt némi kapcsolatrendszere és esetleg a gyárakból is ki tudott menteni magának némi termelőeszköz készletet, az talán meg tud élni manapság is a tudásából,  aki nem, az szív. A Dunántúl egyik fejtörést okozó ágazata az alumínium gyártás volt, hiszen a szovjet piac beomlása után az olcsó áramon termelt magyar alumínium - amiért cserében gépjárműveket kapott Magyarország - fontossága jelentősen csökkent és termelése nehézségekbe ütközött. 

Nézzünk egy kicsit vissza a kilencvenes évek közepe-végére, hogy lássuk, mi előzhetett meg egy ilyen példátlan üzemi balesetet. Ne a Magyar Alumínium Zrt. konkrét létrejöttéről beszéljünk, hogyan és kikhez került az egykori sikerágazat a privatizáció során, hanem arról, hogyan sikerült úgy lelakni ezt az országot, hogy már egy kiadós felújítás sem sokat segít rajta. 

Tényként kezelhetjük, hogy annak idején az ingyen adott dolgozói részvényeket - például a Mátrai Hőerőműben - nagyon olcsón fölvásárolták a "piaci hiénák".  Azt is tényként kezelhetjük, hogy számos magyar milliárdos köszönhette ilyen és hasonló ügyleteknek a vagyonát. Tehát mások módszeres kifosztásának, akárcsak a kárpótlási jegyeknél: el kellett hitetni a kárpótlási jegy illetve a dolgozói részvények tulajdonosaival, hogy nem érnek semmit. Így lehetett nagyon olcsón a "menedzsmentnek" különféle vezető csoportokat és külföldi befektetői köröket vagyonhoz juttatni. A részvényeket aztán egy bankkal, vagy az ÁPV Rt-vel vagy a saját "brókercégeken" keresztül többszörös áron fölvásárolták. Amint látni lehetett az elmúlt években, az off-shore cégeken keresztül a pénzt kitermelték az országból. A Kajmán-szigetektől Lichtensteinen át, Ciprustól Svájcig, keresztül kasul a világban működnek a fantomcégek, amelyek a privatizációs pénzmosást szolgálják csupán. A privatizációs pénzek tehát elúsztak, a zagy, a szennyezett talaj, a cianidos iszap pedig itt maradtak. Az olajbűnözők által hátrahagyott olajszőkítő telepekről a "béték" és a "káefték" kihaltak, nyomtalanul eltűntek vagy a nincstelen beltagokat eltüntették. A cégtörvény korábban hatályos szakaszai alapján a felszámolás után felelősöket nem sikerült találni.

De térjünk vissza az alumínium gyártásra! 2001-ben egy tanulmány megállapította, hogy "jelentősen csökkent a primer alumíniumgyártásból származó szennyező anyag kibocsátás is", ugyanis a "gazdasági szerkezet-váltás és átalakulás következményeként" jelentősen mérséklődött a hazai alumíniumtermelés. Gyakorlatilag ekkor már csak egy alumínium kohó működött. Ma állítólag már nincs alumínium kohászat, 2006-ban teljesen megszüntették a gyártást. Viszont találtam egy érdekes táblázatot a különböző gyártási technológiákból származó dioxin és furán (D/F) kibocsátások százalékos  megoszlásáról. Az alumíniumtermelés még tíz éve is  az összes technológiai eredetű D/F kibocsátás 14,45 %-t tette ki.  (A technológiai eredetû D/F kibocsátás pedig az összes dioxin és furán kibocsátás 60 %-át adta. Tehát a szennyezések több, mint feléért tíz éve még mindig az ipar jól körülhatárolt része felelt. Érdekes.)

Hogy mi a dioxin? Aki az ukrán politikai eseményeket figyelemmel kísérte az elmúlt években, az hallott már róla. Dioxinnal mérgezték meg ugyanis Juscsenkót annak idején.

A dioxin teljes neve: tetraklór-dibenzo-p-dioxin (TCDD). Ez a vegyület a természetben nem fordul elő, az emberi, ipari tevékenység melléktermékeként jelenik meg,  támadja az immunrendszert, rákkeltő, génkárosító hatású. Egyszóval: alattomos méreg és nem tud a szervezetből kiürülni. gyárak dioxint tartalmazó melléktermékeket juttatnak a környezetbe.
Magyarországon a garéi hulladéktárolóban szabadult fel dioxin, amely helyszín szintén szintén a környezetkárosítás szimbólumává vált.

A furánról talán kevesebbet lehetett hallani, ez a vegyület nem híresült el annyira, mint súlyosan mérgező társa, viszont az alumínium gyártás melléktermékeként ezzel az anyaggal is fertőzött lehet a környezet.

A természetben tíz dibenzo-furán molekula található, amelyhez klóratom is kötődhet, amellyel együtt toxikus tulajdonságúvá válik.

A Magyar Alumínium Rt a jelek szerint semmiért nem felelős.

http://index.hu/belfold/2010/10/05/a_magyar_aluminum_nem_latta_elore_a_katasztrofat/

Megszokhattuk már - a pénz megy, a szemét és a probléma marad. Miközben a pénz még több pénzt termel sokszor követhetetlen csatornákon és meg nem engedett technológiákkal, illetve gyorsan és hatékonya szabályossá papírozzák a szabálytalant - a korrupt hivatalnok rendszeren keresztül - közben másodpercek alatt családok élete dől romba.

Ezzel kéne valamit kezdeni. 

Ma rituálisan megkezdtem a fűtési szezont. Százharminc darab "jobbikos" szórólappal indítom. Aztán könnyű kis venyige, némi hulladék, kiszárított kerti gyökér, metszett ágak a szilva fáról, amikor már jól lobog.

Elolvasom »

Mától így hívjuk a blogomat. A Szemben a maffiával címet a süllyesztőbe eresztettem. A vezérlőpulton már három napja kicseréltem a főcímet, de el is feledkeztem róla. A blog küldetése a régi: írjunk és beszéljünk a hazai szervezett bűnözésről és az őket támogató politikai hatalomról! A korrupcióról. A szervezett bűnözés nemzetközi összefonódásairól. A szervezett bűnözés által elkövetett tipikus bűncselekményekről. A szervezett bűnözés pénzforrásairól.

Írjunk és beszéljünk erről!

Kezdem rögtön egy személyes benyomással.

Elolvasom »

Nem, Kedves Olvasóim, ezek nem a hurrikánok. És nem is a barátnőim. Őket Ági(k)nak és Tímeának hívják. Jut eszembe, voltak régen amolyan szuper divatos női és férfi nevek. Ágiból például az én korosztályomban nagyon sok van. Peti fiamnak meg másik három Peti csoporttársa volt az óvodában. Na mindegy, ez csak egy szolíd kitérő, gyűjtöm az erőt a lényeg megírásához.

Elolvasom »

Kedveseim! Íme hát!

Simon Adri tollából. Akarom mondani billentyűzetéből.

Elolvasom »

Elmondom, de előtte egy vallomással tartozom nektek.

Elolvasom »

Egy kedves ismerősöm hívta fel a figyelmemet, hogy OKJ-s szakképzés indul Kecelen - komolyan - pálinka főzés szakmai alapjainak elsajátítására.

Elolvasom »

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis városka. Ezt a városkát Neverlandnek hívták.

Elolvasom »

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis városka. Ezt a városkát Neverlandnek hívták.

Elolvasom »

Az írástudók gyávák az oknyomozók meg írástudatlanok. Sommázta öreg barátom - enyhe kialvatlanságot tükröző, véreres szemekkel -  hogy mi a hazai közírás rákfenéje, miután letette Stiege Larrson Millenium trilógiájának harmadik, ötszáz oldalas kötetét.

Elolvasom »

http://www.youtube.com/watch?v=LB39EWU-A-M&feature=player_embedded

Elolvasom »