Kezd a lelki békém visszaállni, látom, régi olvasóim is megkerülnek lassan. Finn közel áll a szívemhez, mindig okosakat ír a maga sajátos, fanyar homorával. Meg kell mondjam, Finnel soha nem találkoztam, bennünket a virtuális tér hozott össze, itt koccantottuk csupán a gondolatainkat. De milyen gondolatokat! És főleg miért? Sajnos találkoztam olyan értelmiségiekkel az elmúlt években, akik azt mondták, ők aztán nem, nem, dehogy is, inkább megsüketülnének, csak hogy ne kelljen hallaniuk, hogy mi is folyt itt rendszerváltás címén. Ne is erőlködjek, őket ez nem érdekli. Nem akarják hallani, hány ezer milliárd ment magánzsebekbe, nem akarják hallani, hogy korrupció nélkül nincs üzlet, tisztességesen csak a sarki szabó mester tud megélni (azt meg rögtön megbünteti az APEH. ha nem ad egy 300 forintos zippzár bevarrásról számlát), úgyhogy a "boldog tudatlanság" állapotában akarnak maradni és az Isten szerelmére el ne meséljem, hogy mi történt velem. (Egyébként az Isten szerelmére - már nem is mesélem...) Találkoztam ilyen értelmiségiekkel. Mint ahogy olyan egyszerűbb emberekkel is, akik nagyon is képben voltak/vannak. Tudták, tudják, hogy az "olajszőkítés" a bukásra ítélt rendszerváltás emblémája. Innen indultunk és erre jövőt építeni nem lehet. Éppen ezért a tisztánlátásért össze kell fognunk. Ki kell követelnünk, hogy a hatalmon lévő elit számoljon el a hiánnyal, mutassa meg, kik a felelősök és távolítsa el őket a mindenkori hatalom közeléből. Sőt, ne csak őket, a családtagjaikat is. Azt mondják politikus ismerőseim, hogy "jaj, hát ennek nincs alkotmányos alapja". Nincs, mert az Alkotmány szava sem értelmezhető egy olyan országban, ahol a demokrácia csupán az intézményi struktúrában létezik, a közgondolkodásban nem. Azt mondják, Franciaországban azóta van törvény arra, hogy az egy évnél régebben nem lakott ingatlanokat az állam kisajátíthatja szociális célra, mióta ezt a törvény tervezetet egy pap beterjesztette és a parlament elfogadta. Ott vannak olyan parlamenti képviselők, akik nem szeretik nézni az általános nyomort és a spekuláló gazdagodást.

- Vegyük el tőlük - mondta a pap - nekik úgy sem kell, ha nem lakják. - És ez nem Észak-Koreában történik, hanem egy olyan országban, ahol a demokrácia nem azt jelenti, hogy immár a kirakatban gazdagodunk, mutogatjuk az üvegzsebünket, egyébként meg az egész közigazgatás azért dolgozik, hogy a kínos kérdésekkel ne kelljen szembe néznünk. Ilyen kínos kérdés Magyarországon a társadalom totális kettészakadása. Az értelmetlen és törvénytelen vagyongyarapodás és az esélytelenségre ítéltetés. "Vegyük el tőlük!" - mondják és meg is teszik. Államosítanak és újra osztanak. Persze ez egy valódi demokrácia, ahol a fejekben is rend van.

Elolvasom »