Óvodapedagógusok és dajkák hite és lelkesedése tükröződik a kormányszóvivő szemében, amikor beszél. Nem feltételezhető, hogy csecsszopók és kisdedek ringatása miatt ragad rá az együgyű jókedv, mifelénk a betépettek szoktak ok nélkül mosolyogni. Ok nélkül, tehát ha van vicc akkor is, ha nincs, akkor is. Mondjuk a kialkudott fizetés - a kormánynál, mint jól menő cégnél - talán indokolja az árnyalatlan derűjét, jó boltot csinált Bajnaival. Sok a lakástörlesztése, mondta, aztán többet kapott, mint Daróczi. Nyilván neki nem volt lakástörlesztése vagy nem volt elég vér a pucájában kiállni a fő-főnök elé és a sirámait egy édeskés szósszal leöntve tálalni: "több volt a fizetésem, mint a Magyar Hírlap újságírója, ha ennél kevesebbet kapok, nem éri meg elvállalni a szóvivést." De Szollár Domokos igazi kommunikációs vérprofi, angyalarcú megjelenésével meg "bejön" azoknak is, akik szeretik a szépfiúkat maguk körül, summa summarum, a hülyének is meg az adófizetőknek is megér ennyivel többet, hogy ez a mosolygós csávó nyomja a sódert a "tényeket karmoló" újságíróknak. Mi több, nem csupán "tényeket" közöl, hanem a kormány "árnyalt véleményét" is, ma például Draskovics kacsa(mese) menesztéséről. Miért is kéne őt meneszteni? Jogszabály alkotásból jeles a tárca, a miniszterelnök úr elégedett a munkájával, mosolyog lelkesedve a kommunikációs szakember. Tulajdonképpen tényleg, mi is a baj Draskoviccsal. Semmi. Olyan, mint a többi. Mint azok, akik alkalmazzák.
Emlékezzünk azért kicsit arra, kiről is beszél pontosan a szóvivő: amikor Takács Albertet váltotta az igazságügyi és rendészeti miniszteri poszton, eltűnt az ORFK honlapjáról az a dokumentum, amely Draskovics Tibornak az olajügyekkel összefüggésbe hozható korábbi lépéseit mutatta be. (Persze, a magyarázat egyszerű, nem ott, nem akkor és nem úgy tűnt el, főleg nem azért mert...) Kiss Ernő nyugalmazott dandártábornok - immár részegen kocsi törő-zúzó, alteregót hazudozó alkesz - a Központi Bűnüldözési Igazgatóság egykori vezetője szerint Horn Gyula állította le a Draskovics
ellen folytatott titkos nyomozást 1996-ban. "Jelentést tettem a
belügyminiszter és az országos rendőrfőkapitány jelenlétében Horn Gyula
miniszterelnöknek 1996. október első felében. Nem sokkal később, egy
négyszemközti beszélgetésünkön a kormányfő arra kért, hogy szüntessük
meg a Hézag fedőnevű titkos nyomozást." - így szóla Kiss Ernő, aki ma ugye már hiteltelenebb színben van feltüntetve, mint azok, akik után próbáltak nyomozni. A "Hézag" fedőnevű nyomozás során ugyanis kiderítették: Draskovics Tibor, a pénzügyi tárca akkori közigazgatási államtitkára szívügyének tekintette,
hogy az olajügyekben érintett egyik cégnek ne kelljen sokmilliós bírságot fizetnie.
Szóval Kiss Ernő egy "nagy nulla" lett, mert pisilt a Teve utcában meg autót tört össze állítólag. (Igaz, a kiváltságos politikai elit többsége notórius gyorshajtó, közlekedési szabályszegő, de érthető, nem azért van mentelmi joguk, hogy ittyre fittyre rendőrségre járjanak és az újságok fölöslegesen beszámoljanak arról, hogy a tízmilliós autóikkal mennyivel száguldoznak és mikor nem fújnak a szondába.) A hatalmukkal (vissza)élők ma mosolyognak és mint "profik" tevékenykednek. Ki itt, ki ott, Draskovics éppen Bajnai kormányában. Korábban meg Gyurcsányéban. Előtte meg Hornéban. (Ma már kezdem elhinni azokat a cikkeket, amiben arról írtak: Kármán Irén elrablóinak megbízói vezető beosztású politikusok.) Akár így, akár úgy, a megbízottak megbízói virulensek, derűsek és magabiztosak. Sikerült egy jó kis tímet összeállítani. Hiteles emberként hiteles csapatot egy olyan miniszterelnöknek, akinek fóbiája van a pénztől. Szinte érinteni is rühelli. Beszélni meg pláne nem lehet vele arról, hogy mit is művel tulajdonképpen. "Jogerősen-el-nem-ítélt-feddhetetlen-embereket" - magam részéről ember szimulátorokat - futtat, akiknek a tevékenységét havi 180 ezer nettóval többért magyaráztatja a jelenlegi szóvivővel. Nem fog ez jó lenni, Gordon, figyeld meg!

