Ma rituálisan megkezdtem a fűtési szezont. Százharminc darab "jobbikos" szórólappal indítom. Aztán könnyű kis venyige, némi hulladék, kiszárított kerti gyökér, metszett ágak a szilva fáról, amikor már jól lobog.

Elolvasom »

Na jó, persze, nem úgy, a szócsaták és plakátháborúk szintjén, de a pénzszivattyú beindult. Vagy le sem állt, éljenek a permanens kampányok reggeltől estig, estétől reggelig. Az elmúlt évben volt szerencsém bejárni Románia nagyobb olajszivattyúinak területeit. Nem nagy történet, az ÖMV felvásárolt mindent és közben a szemüket kilopják a privát olajszivattyúk működtetői, a hamisan adatokat adminisztrálók, a tankerekkel szállítók, a biztonsági szolgálat, szóval mindenki, aki egy kicsit is hozzáfér a rendszerhez, illetve mindazok, akik "bizniszben" állnak az olajszállítókkal és "bögrecsárdákkal". Mondanom sem kell, van köztünk jó néhány magyar cég is. Az üzleti érdek roppant egyszerű: odakint olcsóbb, ami itthon drágább. Persze legálisan is olcsóbb, de abban nincs nagy fantázia. A lopott olajat töredék áron be lehet szerezni és csak el kell szállítani. Nem részletezem, a szállítás mindig ötletesen zajlott, most sincs ez másként. A lényeg persze a részletekben rejlik. Manapság - csak úgy, mint régebben - a szállító eszközök, munkagépek, buszok, személygépkocsik, dízelmozdonyok tankolása is igen jó üzlet, de a legjobb üzlet Magyarországon az útépítés. A bitumen, ami kőolaj származék, csaknem megduplázta az árát öt év alatt. Tonnánként 60 ezer vagy 110 ezer, az ugye nem ugyanaz. A bitumen, a kőolaj lepárlás resztlije, a salak, a termelés-hasznosítás vége. (Na jó, van még a szurok, amivel kerítést lehet festeni és tetőléceket tartósítani, konzerválni, de ezt majd legközelebb kitárgyaljuk...) Szóval itt van ez a bitumen, ami elég jó üzlet azoknak, akik állami/önkormányzati közbeszerzési pályázat nyertesei egy-egy útfelújításnál. Magyarországon, mint tudjuk, a speciális domborzati viszonyok miatt - az ország egyik fele totál síkság - a legnagyobb az útépítés "fajlagos költsége". Ez az a bűvös szám, amelyik megmutatja, hogy hány embert kell kistafírozni egy kilométer aszfalt út megépítéséből. Az aszfalt út építésének költsége egyenes arányban növekszik az aszfalt út építésén hiéna módon csüngők számával. Nem a ragadozókéval, mert azok eleve kevesen vannak, kipusztították már egymást rendesen, hanem a dögevőkével. Persze a ragadozók függnek a hiénáktól, az (üzleti) természet már csak ilyen,a szimbiózis és az érdek. Aki az útépítés rendszerén belül van, az csak egy ponton járhat rosszul: ha aszfaltot simogat és félmeztelen testtel önnön magát égeti a napon. Persze, mostantól minden más lesz, aki dolgozik, azt majd bejelentik és kifizetik, a családja nem kerül utcára, etc...

Az M5-ös autópályán péntek délután 50 percet dekkoltunk. Először abban bíztam, biztos valami halaszthatatlan okból nem tudunk haladni. Nem szép dolog abban reménykedni, hogy baleset vagy egyéb fatális ok miatt nem tudunk vécére menni, időben hazaérni, de titkon reménykedtem, biztos valami nagyon sürgős és komplikált dolog miatt dekkolunk. Nyugtatgattam is a lázadozó gyermekeimet, hogy nyugi, biztos nagy a baj, ilyenkor illik türelmesnek és együttérzőnek  lenni. Amikor viszont megláttam a Magyar Aszfalt munkagépeit az autópályán, megkönnyebbültem.

Elolvasom »