Hetek óta nem tudok hozzáférni a közösségi levelezésemhez, mert egy rossz mozdulattal összekötöttem a blogomat a postaládámmal. Ez semmi mást nem jelentett, mint azt, hogy teli volt hozzászólásokkal a postafiókom. Persze ezeket a hozzászólásokat a blogomon is olvashattam, de sajátos technikai ügyködésem miatt a postafiókomban is...Nincs jelentősége, privát probléma, hogy érkezik pár nap alatt nyolvszázvalahány levél, amit képtelen vagyok végig nézni, olvasni, ezért hagyom a fenébe az egészet. (Párom tanított meg, el kell tudni dolgokat engedni, hogy meg tudjunk másokat tartani...Olyan ez nekem, mint az elemistáknak az egyszeregy. Eddig mindent igyekeztem "tartani". Mára megtanultam: képtelenség mindenre figyelni, mindent szemmel tartani. Pár éve még hisztiztem, hogy ha én nem tudok figyelni dolgokra, akkor "vegyenek fel egy embert" helyettem, aki "figyel dolgokra", de ma már ezt sem hangoztatom: recesszió van, ne vegyenek fel senkit sehova, menjen a fenébe az információ, egye meg a nyű, rágja szét a rata vagy mit tudom én mi, szóval alkalmazkodtam a lehetőségeimhez. Megtanultam: ez van és kész.) Hol is tartottam: szóval nyolcszázvalahány levelet nem olvas az ember, még akkor sem, ha "junkies" és nincs más dolga, szóval egyáltalán nem olvas, normális ember meg pláne nem.Olvas Zolát, Gabriel García Márquez-t vagy olvas csak valami ponyvát, de nyolcszázvalahány levelet nem olvas el. Így fordulhatott elő velem, hogy nem olvastam el XY úr - nem hagyta jóvá, hogy nyilvánosságra hozzam a nevét - levelét. Amiben ezt írta: 

Tisztelt Kármán Irén!

Elolvasom »