Ma kihozta a futár a könyvet. Börtönidő - Az Energol-ügyem. Olvasom. Az ég egy kerek világon semmi nincs benne túl azon, hogy van egy ezek szerint ütődött ember - maga a szerző - aki vezérigazgatóként semmit nem tud. Már 1993-ban szívbeteg, de mint BM nyugdíjas úgy érzi, muszáj munkát vállalnia egy olajforgalmazó cégnél. Nem tér ki rá, hogy megélni nem lehet a BM nyugdíjból vagy a család nagy, végül is ez magánügy, mindig tudtam, ez egy hálátlan ország, végigdolgozott életek nélkülöznek öreg napjaikban, köztük az egypártrendszer kiemelt katonái is, "BM adatkezelők", MSZMP káderek. Szóval elmegy a szegény "nyögdíjas" munkát keresni, talál is egy jó kis céget ismerőse révén, ahol hopp, egy szerencsés közgyűlés után rögtön vezérigazgató lesz. A tulajdonosok alkalmazottja. Munkája mély szántású és értelmes, hiszen fogalma sincs semmiről: üzleti partnerekről, beszállítókról, olajkeverésről - ehhez nem is ért, mint mondja, ezért fogalma sincs, miért írta alá azt az üzleti partnereknek szánt szórólapot, amin az szerepel, hogy új adalékot kevernek az üzemanyagba - egyszóval: semmiről. Mérlegről fogalma sincs, tartozásokról fogalma sincs, követelésekről, rövidlejáratú hitelekről, semmiről, főleg arról nincs fogalma, hogy kik a cégtulajdonosok.
Jó a könyv, egy jó mondat van is benne, azt is Katona József írta és az Előszóban köszön vissza: ha a madárnak éneke nem kell, elesége után néz.
